Regisztráció és bejelentkezés

Élményítmény

Elhagyatott és életre kelő. A feladat megközelítése során első lépésként ebből az alap ellentétből indultam ki. Mi az az eszköz, amivel újra életre kelthető ez a funkcióját vesztett épület? A bejáráson megtapasztaltak során arra a felismerésre jutottam, hogy épített környezetünk lételeme maga az ember. Épületeink mit sem érnek, ha nincs, aki felfedezi, megismeri, érzékeli vagy jelenlétével kiegészíti az adott funkciót. A kérdésre tehát megszületett a válaszom: A tartály életre keltésében központi szerepet szánok az embernek.

Munkám elméleti háttere a fenomenológia, mint szubjektív idealista filozófiai irányzat. A fenomenológia a látszaton túli jelenség és az intencionális élmények megtapasztalására hívja fel a figyelmet.

Célom, személyes élményeimet, valamint a fenomenológiát alapul véve, egy különleges térélmény biztosítása. Egy olyan nem megfogható, csupán érzékszervekre, és a tudat transzcendentális szférájára ható közeg, hangulat, atmoszféra létrehozása, ami mindenki számára más értelmet nyer, úgy, hogy megőrzi a múltat, és egyben új értelmet ad az építménynek. Itt lehetőségünk nyílik arra, hogy kizárjuk a külvilágot, átadjuk magunkat a jelennek. Megáll az idő. Önkéntelenül is rákényszerül arra, hogy észrevegyük azokat a részleteket, amiket a mindennapokban hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni.

Az acél palást megnyitásával szeretném az épület megjelenését hívogatóvá, csalogatóvá tenni. Ez a megnyílás mégsem jelenti a belső tér azonnali feltárulkozását. A tartály belsejében, koncentrikus körök mentén elhelyezett falaknak köszönhetően a belső kívülről rejtve marad. A megismerés folyamata a fokozatosság elvén alapul. Ahogy a kinti világból közeledünk a belső felé, úgy lesz a világosból egyre sötétebb, változik a hangzás, a szagok, a felületek, textúrák.

Azt vizsgálom, hogy a különböző anyagok használatával, a falak különböző elhelyezési és kialakítási módjával, a fény játékával, a nap pályáját is figyelembe véve, hogyan és milyen mértékben, milyen hatást, hangulatot tudok kelteni. A tér felfedezése az egyéni asszociáción alapszik. Minden az egyénre, illetve az ő érzékszerveire, érzékelésére van bízva. A befogadó feladata, hogy ily módon tartalommal töltse meg a belső teret. A kérdés nem az, hogy mit látunk, hanem hogy milyen élményben van részünk. A megismerés nem magára az objektumra, hanem a jelenségre, „fenoménre” korlátozódik.

csatolmány

szerző

  • Berczeli Sára
    Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
    egységes, osztatlan képzés

konzulens

  • Bartha András Márk DLA
    adjunktus, Középülettervezési Tanszék

helyezés

I. helyezett