Regisztráció és bejelentkezés

"két szál deszka és egy szenvedély"

Képzeljük el, hogy a lakásunkban, házunkban állunk! Járjuk végig az utat, ami a mindennapi használati tárgyainkhoz elvezet! A tér, a lakás tere meghatározza a mozgásunk útját.

Most képzeljük el a lakásunkat falak nélkül. Képzeljük el, hogy az üres térben csupán az asztalok, székek vannak. Menjünk el így is a tárgyainkhoz. Ebben az esetben egy teljesen másik útvonalat használnánk, hiszen nem kötnek a téri elemek. Azonban a mozgás, amit leírtunk, kialakított egy olyan organikusan fejlődő teret, amely a mozdulataink útjából emelkedett. Az egyik pillanatban alakítottuk, a másikban megéltük.

Most hazaért a párunk, testvérünk, jelenlétével szintén beszáll az alkotás folyamatába. A két szereplő között megfoghatatlan, leírhatatlan energiák, feszültségek születnek, attól függően, hogy milyen kapcsolat van közöttük. Ezektől a kapcsolatoktól változunk, formálódunk azokká, akik vagyunk.

Mindig is jelentős figyelmet fordítottam ezekre a kapcsolódásokra és döntésekre, amik egy-egy emberhez elvezetnek, ahogyan összekapcsolódnak emberi életek. Ezeknek az emberi találkozásoknak a természetét, jellegét, összefüggéseit vizsgálom dolgozatomban.

Mint az építészeti munkában, itt is az a cél, hogy a generált élmény minél pontosabb legyen. Ezt itt is egy közös absztrakción alapuló kommunikáció kiépítésével szeretném elérni. Ez a kommunikációs csatorna a mozgás, a tánc, a bennünk rejlő legősibb kifejezési forma, ami maga a vizsgálódás témája és eszköze is lesz.

Le szeretném leplezni azokat a láthatatlan erőket, amelyek az emberben megmozdulnak, amikor megismernek valakit, amikor megtudnak róla valamit. Hiszen a hétköznapi életünkben kínosan kezet fogunk, kedvesen bemutatkozunk vagy bárgyún vigyorgunk... Egyik sem fejezi ki igazán a kapcsolatot, ami létrejön az emberek között. Ezt az energiát szeretném felszabadítani, és egy, az érzelmek uralta üres térben leképezni. Nem az eseményt, hanem a tartalmát szeretném láttatni, amely a szavak mögött van.

Ebben a mindenségből kiszakított üres térben minden szabály újra értelmezhető. A saját szabályrendszerem szerint szeretném bemutatni ezeket a találkozásokat, absztrakt módon, a tánc és téralkotás révén. Megmutatni, hogy egymásnak kezdetben ismeretlen emberek, hogyan kezdik el energiával feltölteni a közös, üres terüket. A pozitív és negatív energiák, az ebből fakadó feszültségek olyan bonyolult, elvont rendszert alkotnak, amelyet egyszerűsített formákkal, egy pillanatba feszített alkotással lehet értelmezni, a változást magát kell megfogni.

csatolmány

szerző

  • Kovács Réka
    Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
    alapképzés (BA/BSc)

konzulens

  • Dr. Sebestény Ferenc
    Egyetemi adjunktus, Rajzi és Formaismereti Tanszék

helyezés

III. helyezett