Perennitas

A Nyárád völgyében fekvő, maros megyei kis település történelmi rétegei miatt első sorban régészeti szempontból jelentős. Mikháza mindezek mellett építészeti értékei miatt is figyelemre méltó, hiszen a falut meglévő és mind a mai napig élő népi építészeti hagyományai is színesítik.

A székely község, mai nevén Călugăreni, településszerkezetét a hosszú, kanyargó főútra felfűzött szalagtelkes rendszer határozza meg. A telkek beépítése jellemzően fésűs, utcafrontos. Eredeti formájában a tervezés helyszínéül szolgáló területen is eszerint helyezkedtek el az építmények. A térségben jellegzetes faragott személykapun keresztül megközelíthető telek utcafrontján helyezkedett el a lakóház, illetve a napjainkban is eredeti formáját őrző nyári konyha. A porta hátsó részében, hagyományos módon, keresztben csűr állt.

Tervemben ezen megszokott elrendezési sémát használva, mégis kortárs elemeket alkalmazva szeretném kialakítani a tervezett fejlesztés fogadótereit. A koncepció fontos eleme az eredeti állapotában meglévő épület megtartása, felújítása és új funkcióval való megtöltése. Az egykori csűr helyére tervezett fogadóépület léptékében a korábbi építményhez igazodik, anyaghasználatában a fejlesztés korábban tervezett elemeire reflektál.

A cél egy olyan beavatkozás létrehozása, amely illeszkedik a meglévő, sajátos falusi szövetbe, erősíti a hely identitását és eközben fontos szerepet játszik a település történelmi rétegeinek bemutatásában.

Forrás:

Vasáros Zs.-Sági G.(szerk.), Mkháza építészeti atlasza, Budapest, 2020.

szerző

• 
  Ferenczi Natália
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Sági Gergely
  Egyetemi tanársegéd, Exploratív Építészeti Tanszék