Fúziós algoritmus az online aláíráshitelesítésben

Az aláírás-hitelesítés máig a legszélesebb alkalmazási területtel és jogi elfogadottsággal rendelkező biometrikus hitelesítési forma. A hagyományos, papír alapú megoldás mellett egyre többen – így magyar bankok, és nagyvállalatok is – használnak digitálisan rögzített aláírást ügyfeleik hitelesítésére.

Nemzetközi szinten számos különböző megközelítés született már az ilyen aláírások validálására, melyek néha jobb, néha rosszabb eredményeket értek el. A legjobb módszerek hibaszázalékait megközelíteni ma már nem könnyű feladat.

Dolgozatomban bemutatok egy hitelesítő megoldást, mely a hitelesítésben tradicionális dynamic time warping mellett a Kolmogorov-Smirnov teszt eredményeit is felhasználja a döntéshez, valamint ezen felül figyelembe veszi az aláírás kezdete, és vége közötti időtartamot.

A Signature Verification Competition 2004 adatbázisán az első aláíró 40 aláírása alapján súlyozva a függvények kimenetelét 3% alatti hibaarányt értem el, mely a nemzetközi mezőny 1-2%-os hibaarányával összemérhető.

szerző

• 
  Hanusch Róbert
  Mérnök informatikus szak, alapképzés
  alapképzés (BA/BSc)

konzulens

• 
  Dr. Kővári Bence
  docens, Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék