Parciális Modellek Inkrementális Nézeti Transzformációja
A modellek széles körben használatosak a szoftvertervezés területén. Ezeket a modelleket használhatjuk a tervezés alatt álló rendszerek viselkedésének szimulálására és elemzésére, valamint különböző tervezési döntések kiértékelésére. A parciális modellezés egy technika arra, hogy a modellekben szereplő bizonytalanságot explicit jelöljük, így egy parciális modell képes reprezentálni egy sor lehetséges tervezési lehetőséget. A nézeti modellek kulcsfontosságú szerepet játszanak a szakterület-specifikus modellezésben, ezzel feladatspecifikus fókuszt biztosítva a tervezők számára.
Azonban a parciális modellezés kihívást jelentő feladat, mivel a fejlesztőnek ellenőriznie kell az érvényes modellek tartományát, elkerülve a szakterület által előírt tervezési szabályok ellentmondásosságát. A legtöbb logikai következtető rendszer úgy működik, hogy megmondja, hogy a probléma megoldható-e a rendelkezésre álló információk alapján, vagy esetleg még tartalmaz még bizonytalanságot vagy ellentmondást. Bár a modellgenerálási technikák segíthetnek a fejlesztésben a tervezési döntések szisztematikus és automatikus felsorolásával, a jelenlegi generálási eszközök számos problémával küzdenek a skálázhatóság terén.
A dolgozatom célja az, hogy gráfokat és részleges gráfokat vizualizáljunk, ezzel segítve a modellezési folyamatot. Ennek a vizualizációnak két feladata van: először, egy fókuszált nézeti modellt kell kinyerni a parciális modellből, másodszor, a nézeti modellt meg kell jeleníteni a fejlesztő számára.
Dolgozatomban egy olyan módszert mutatok be, amellyel reaktív frissítéseket kaphatunk a modellben bekövetkező változásokról, és vizuálisan láthatjuk a gráfon felmerülő tervezési hibákat, illetve tervezési lehetőségeket. A parciális modellezés segítségével egy 4-értékű logikát (igaz, hamis, ismeretlen vagy ellentmondásos) lehetséges reprezentálni - az egyik cél az, hogy ezeket az információkat vizualizáljuk, valamint az okokat is, amelyek a generálásban fellépő hibákat okozzák. Egy másik cél az, hogy lássuk a modellekben bekövetkező változásokat, így a modellezés során azonnal láthatjuk, hogyan fejlődik a modellünk, illetve, hogy megfelel-e az elvárásainknak vagy sem.
A megoldásomat a nyílt forráskódú Refinery keretrendszerbe integrálva képesek leszünk megmutatni, hogy a generálás milyen mértékben haladt előre, hol állhatott meg, és esetlegesen miért nincs megoldás egy adott problémára. Emellett a parciális modellek használata lehetőséget ad különböző ellenőrzési és validációs műveletek elvégzésére még a modellezés korai szakaszában is. Ez hasznos lehet, amikor különböző kritikus rendszereket modellezünk, ahol az ellenőrzés és validáció évekig tarthat.
