Elektrosztatikus védőruházatok laboratóriumi tesztelési környezetének felülvizsgálata
Napjainkban a villamosenergia hálózat egyre növekvő kihasználtságának következtében a rendszerirányítók egyre kevésbé engedhetik meg a távvezeték hálózat akár csak kis részének kikapcsolását is a karbantartásokhoz. Ennek következtében felértékelődik a feszültség alatti munkavégzés (röviden FAM), amellyel lehetőség nyílik élő távvezetékek javítására. A különböző feszültségszinten üzemelő távvezetékeken a FAM munkamódszerei is eltérnek, többek között az infrastruktúra különbözősége miatt, mint például az alkalmazott oszlopmagasság, vagy a sodronyok és szigetelők mechanikai terhelhetősége, de eltérő nagyságúak a kötelező védőtávolságok is, ami szintén meghatározó az alkalmazható technológiák szempontjából. Kisfeszültségen többnyire érintéssel végzett munkáról beszélhetünk, azaz a dolgozót a munkavégzés során szigetelő eszközök és ruházat (pl. elektrotechnikai gumikesztyű) védik az eltérő potenciálú részekkel szemben. Középfeszültségen a távolból végzett munkamódszer az elterjedt, ahol a beavatkozó személy a potenciálon lévő részektől meghatározott távolságra (az adott feszültségszintnél alkalmazandó legkisebb szigetelési távolságnál nagyobb távolságra) végzi a munkáját szigetelőrudakra szerelt, távolról működtethető szerszámokkal. Nagyfeszültségen elsődlegesen a potenciálon végzett munkamódszert alkalmazzák. Ennek során a dolgozó vezetőképes védőruházatot viselve a vezetővel közvetlen villamos kontaktusba kerülve, annak potenciálján dolgozik.
A különböző feszültségszinteken használt szerszámok, védőeszközök, védőruházatok kialakításával, az alkalmazandó tesztelési környezettel, illetve metódussal számtalan különböző szabvány foglalkozik. Ezen szabványok azonban eltérő mértékben definiálják a FAM eszközök tesztelési környezetét. Az egyik legkevésbé definitív szabványnak mondható a nagyfeszültségű FAM tevékenyéggel és annak különböző területeivel foglalkozó szabványok közül az általunk is vizsgált IEC60895-2020, amely a FAM beavatkozás során viselendő vezetőképes védőöltözetek kezelését és laboratóriumi tesztelési követelményeit taglalja. A szabvány többek között rendelkezik a védőruházatok a gyártást követő úgynevezett átvételi-, valamint az azt követő periodikus vizsgálatok környezetéről is, melyek során a védőruházatok hatékonyságát is vizsgáljuk, azaz, hogy a védőruházat milyen mértékben csökkenti a FAM tevékenységet végző személyre ható villamos teret.
A TDK dolgozatunkban bemutatott vizsgálatunk célja, hogy rámutassunk, a szabványban leírt vizsgálati metódusok egyes sarkalatos pontjainak megváltozása ráhatással van-e a kapott mérési eredményekre, és amennyiben igen, akkor mekkora mértékben. Emellett arra is kerestük a választ, miként lehetne ezen mérési pontatlanságok mértékét csökkenteni, mik azok a változtatások, amelyek a vizsgálatok megismételhetőségét javítanák.
szerzők
-
Marton Csaba
Villamosmérnöki szak, alapképzés
alapképzés (BA/BSc) -
Veress Gábor
Villamosmérnöki szak, alapképzés
alapképzés (BA/BSc)
konzulensek
-
Dr. Németh Bálint
egyetemi docens, Villamos Energetika Tanszék -
