NAGYFESZÜLTSÉGŰ GÁZSZIGETELÉSŰ BERENDEZÉSEK SZIGETELÉSÉNEK VIZSGÁLATA
Gázszigetelésű alállomások és kapcsolóberendezések (GIS) esetén, egy a levegőnél jelentősen jobb szigetelőképességű gázt, jellemzően SF6-ot alkalmaznak közepes nyomáson (1-6 bar) a fázisvezetők valamint a földpotenciálon lévő elemek elszigetelésére. A hagyományos légszigetelésű alállomások több méteres szigetelési távolságaihoz képest egy modern gázszigetelésű alállomás esetén ez a távolság a centiméteres nagyságrendbe csökkenthető. Ennek megfelelően a gázszigetelésű alállomások helyigénye közelítőleg a légszigetelésű típusok tizede, így elsősorban olyan helyeken alkalmazzák őket ahol a kevés vagy nagyon magas árú a rendelkezésre álló terület vagy jelentősek a természeti igénybevételek mivel a gázszigetelésű kialakítás esetén az aktív részek védve vannak a környezet rongáló hatásitól. Az igény az SF6 szigetelésű alállomások méretének csökkentésére valamint az SF6 felhasználásának csökkentésére továbbra is fennáll. A berendezések mérete valamint a szigetelési távolságok a hagyományos módszerekkel már nem csökkenthetők tovább ezért szükséges az SF6 szigetelésű berendezésekben alkalmazott vezetők felületi érdességének hatását vizsgálni az átütési feszültségre valamint a különböző típusú bevonatok alkalmazását a villamos szilárdság növelésére. A dolgozat célja tehát a különböző érdességű felületek vizsgálata valamint a burkoló anyagok felhasználásának mérlegelése, azok előnyeinek illetve hátrányainak meghatározása. A vizsgálatok több vizsgálófeszültséggel kerülnek kivitelezésre, pozitív illetve negatív impulzusokkal valamint 50 Hz-es hálózati frekvenciás feszültséggel.
