A kardiovaszkuláris rendszer non-invazív jellemzésének vizsgálata
A vérnyomásmérés a kardiovaszkuláris rendszer állapotának jellemzésére használt egyik legelterjedtebb módszer. A klasszikus vérnyomásmérési módszerek által meghatározható paraméterek (szisztolés és diasztolés vérnyomás) az érrendszer mentén nem állandóak, valamint időben változnak, így a kardiovaszkuláris rendszer általános jellemzésére nem alkalmasak. A mérési eredmények pontosságát számos nehezen kézben tartható élettani tényező befolyásolja, valamint a pontosság a mérést végrehajtó személyek felkészültségétől is nagyban függ. A klasszikus indirekt vérnyomásmérési módszerek a vizsgált érszakasz időleges elszorítását igénylik, amely elkerülhetetlenül megváltoztatja a vizsgált élettani folyamatot és így a mérendő mennyiséget (SBP: szisztolés vérnyomás, DBP: diasztolés vérnyomás). A mérési problémák egy része megszüntethető, vagy kiküszöbölhető, valamint a kardiovaszkuláris rendszerről többlet információ szerezhető további fiziológiai jelek rögzítése által. A Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék Orvostechnika Laboratóriumában kifejlesztésre került egy otthoni monitorozásra alkalmas készülék, amely a vérnyomásmérő mandzsetta mellett elektrokardiográfiás (EKG) és fotopletizmográfiás (PPG) jelek rögzítésére alkalmas érzékelőket tartalmaz. A szenzorok segítségével a szív elektromos aktivitása, valamint a szövetekben található vérmennyiség változása vizsgálható. A készülékkel számos felvétel készült, mind egészséges (fiatal és szenior), mind szív- és érrendszeri betegségben érintett személyek közreműködésével. A felvételek kiértékelése során meghatározásra kerültek olyan számított paraméterek, amelyek az érrendszer állapotának jellemzésére alkalmasnak mutatkoztak, azonban valamennyi definiált paraméter nagy egyénen belüli változatosságot mutatott, a paraméterek a csoportok jellemzését (fiatal és idős egészségesek, valamint betegek) nem tették lehetővé. A felvételek kiértékelése során szerzett tapasztalatok rávilágítottak a mérési eljárás, valamint a készülék bizonyos gyengeségeire, megmutatták, hogy stabil, egyénre és csoportokra jellemző eredmények csak egy továbbfejlesztett monitorozó készülék és pontosabban rögzített mérési protokoll alkalmazásával kaphatók. TDK munkám eredményeként megterveztem és megvalósítottam egy otthoni használatra alkalmas vérnyomásmérőt, amely a szokásos paramétereken (SBP, DBP, pulzusfrekvencia) felül az érállapot jellemzésére is alkalmas. Ezzel a kardiológus számára a jelenleginél jóval több információt nyújt a paciens állapotáról, jelentősen segítve a diagnosztikát és terápiát, beleértve a gyógyszerezést is.
Dolgozatomban összefoglalom az indirekt vérnyomásmérés gyakorlatban alkalmazott módszereit, valamint a mérések pontosságát befolyásoló tényezőket. Bemutatom a betegekről és egészségesekről készült felvételek kiértékelésének folyamatát, a tapasztalt jelenségeket és azok lehetséges magyarázatát, valamint a kiértékelés során felmerült problémákat. Összefoglalom a tapasztalatok alapján meghatározott, a mérést végző készülékre és a mérési eljárásra vonatkozó fejlesztési feladatokat és azok megvalósításának lépéseit.
szerző
-
Nagy Péter
Egészségügyi mérnök szak, mesterképzés
mesterképzés (MA/MSc)
konzulens
-
Dr. Jobbágy Ákos
egyetemi tanár, Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék