Agy-számítógép interfészek integrációja virtuális valóság rendszerekbe

Napjainkban egyre nagyobb figyelmet kapnak a különféle agy-számítógép interfészek (BCI). Ezeknek az eszközöknek a használatát azonban jelentősen korlátozza az eszközök mérete és a felhasználási környezet zavaró körülményei. Erre a problémára jelenthetne megoldást, ha nem az eszközt visszük az alkalmazási területhez, hanem azt reprodukáljuk, ezektől a zavaroktól mentes körülmények között. Számos egyéb dolog között, erre is alkalmasak lehetnek a virtuális valóság (VR) rendszerek, melyek cserébe egy új, természetes beviteli eszközzel gazdagodhatnának.

Munkám során tanulmányoztam egy kiválasztott BCI eszköz lehetőségeit és az eszközhöz kapott jelfeldolgozó – és tanuló motort (EmoEngine). Megismertem továbbá a MTA SZTAKI 3DICC laboratóriuma által fejlesztett VirCA – Virtuális Kollaborációs Aréna VR rendszert, annak komponens alapú felépítését és a komponensek (CyberDevice) fejlesztésének menetét. Implementáltam több megoldást a két rendszer összekapcsolására, majd két oldalról megközelítve megállapítottam, hogy egy ilyen integrációval mit nyerhetnek a BCI rendszerek, és mit a VR rendszerek. Előbbiek tesztplatformmal, immerzív környezettel gazdagodnak, míg utóbbiak alternatív avatár-vezérléssel és objektumokkal való interakcióval. Megvizsgáltam továbbá, hogy az immerzív, inger gazdag környezet hogyan befolyásolja a BCI rendszer hatékonyságát, működését, amihez mérőeszközként az EmoEngine-t használtam.

Az EmoEngine használata miatt számos problémával szembesültem, ilyenek a kalibrálási folyamat hossza, a vezérlés megbízhatatlansága és a fekete-doboz modell (mivel a gyártó semmit sem publikál az alkalmazott algoritmusokról). Végezetül ezek megoldására is ajánlok továbblépési lehetőségeket: bemutatom a P300 és SSVEP paradigmák alkalmazásának lehetőségét az elkészült rendszerben.

szerző

• 
  Lóska Ádám
  mérnökinformatikus
  nappali

konzulens

• 
  Dr. Mészáros Tamás Csaba
  docens, Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék

helyezés