ICT keretrendszer hálózatba kapcsolt jármű környezetben
Az Economist magazin aktuális negyedéves technológiai kiadványa, amely egy tájékoztató jelentés a tudomány és technika legújabb eredményeiről, egy okostelefont vezető férfival a címlapján jelent meg. A férfi feje fölött egy internetkapcsolatra utaló jelzés lebeg. Ez a rajz az emberiség egyik legújabb vívmányát, a hálózatba kapcsolt autót jelképezi. A jelentésben egy egész cikket szentelnek a jelenségnek. A cikk szerint, bár ma még csak a világ járműveinek 8%-a rendelkezik valamilyen hálózati kapcsolattal, 2020-ra a járművek negyede folyamatosan kapcsolódni fog az internethez. A BMW legújabb autói már ma is beépített SIM-kártyával jelennek meg, és 2020-ra valószínűleg az összes gyártó új modelljeinek 90%-ában megtalálható lesz a SIM-kártya. Ez kétségkívül jó hír a telekommunikációs operátoroknak, valamint a hálózati eszközök és egyéb fogyasztói hardverek gyártóinak, emellett az erre épülő szoftveres szolgáltatások és mobilalkalmazások fejlesztői számára is hatalmas lehetőségeket rejt magában.
Ugyanez a cikk említi, hogy az IHS (Information Handling Services) kutatócég adatai azt mutatják, hogy a szoftveres megoldások három kategóriába sorolhatók. Az első csoportba azok a szolgáltatások és alkalmazások tartoznak, melyek mobilhálózaton keresztül jutnak el az autókra, vagy a vezető által hordozott eszközökre, amik lehetnek az autóhoz kapcsolódó okostelefonok vagy táblagépek is. A második csoport azokból a szolgáltatásokból áll, amik a járműből nyert információkra épülnek, például egy szolgáltatás, ami megelőző jelzést küld egy alkatrész meghibásodásáról. A harmadik kategória összehozza az egyes autókat, amik egymással és az okos infrastruktúrával kommunikálnak. A legegyszerűbb példa az első csoportra az infotainment rendszerek, melyek zenét, videót, műholdas navigációt és közlekedési információkat nyújtanak. Ezek a szolgáltatások már ma is széles körben elterjedtek, de a közvélemény kutatások azt mutatják, hogy az autóvásárlók nagyobb értéket tulajdonítanak azoknak a szolgáltatásoknak, melyek biztonságosabbá teszik az utazást, pénzt vagy időt spórolnak meg nekik, vagy a jármű problémáira figyelmeztetik őket. Ezeket a követelményeket úgy célszerű teljesíteni, hogy mindhárom csoport előnyös tulajdonságait kihasználjuk, és mi pontosan erre vállalkoztunk.
A lehetséges alkalmazások száma végtelen, ezért nem gondoltuk, hogy teljesen egyedül meg tudunk birkózni a feladattal. Gondolhatunk például olyan alkalmazásokra, melyek parkolóhely keresésében segítik a vezetőt, vagy közlekedési balesetekre figyelmeztetnek és alternatív útvonalat ajánlanak. A vezető vezetési stílusát elemző alkalmazások is szóba jönnek, amelyek ezt az információt továbbítják a biztosítótársaságoknak, melyek cserébe alacsonyabb díjakat szabhatnak ki, ha az ügyfelük óvatosan vezet, és könnyű elképzelni olyan alkalmazásokat is, amiket autókölcsönzők vagy taxi társaságok használhatnak a flottájuk kézben tartására. Ahelyett, hogy kiválasztottunk volna egyetlen alkalmazást és azt implementáltuk volna, úgy döntöttünk, hogy több alkalmazásra bontjuk a feladatot, és hagyjuk, hogy mások is megvalósíthassák a saját elképzeléseiket. Ugyanakkor szerettük volna annyira megkönnyíteni az ilyen alkalmazások fejlesztését, amennyire csak lehet, és ezeket egy közös ökoszisztémába terelni, ezért egy közös keretrendszer tervezése mellett döntöttünk, ami megoldja az összes alkalmazásnál felmerülő tipikus problémákat. Ilyenek például a járműtől való adatgyűjtés, az okos infrastruktúra felé való adattovábbítás és az adatok megjelenítése a vezető eszközén. Hogy egységbe foglaljuk ezeket a funkciókat, készítettünk egy klienskönyvtárat Androidra, amit az alkalmazásfejlesztők felhasználhatnak az alkalmazásaikhoz. Az infrastruktúra oldalán elkészítettük ennek a párját, ami fogadja a nagymennyiségű adatot, és felkészíti a további feldolgozásra. Hogy megoldjuk a több fejlesztőcsapatból eredő különféle problémákat, a keretrendszer tesztvezérelt módon készült, ami rugalmassá teszi az architektúrát. A rugalmasság fontos, hiszen a változások esetünkben folyamatosan várhatók, mivel különböző alkalmazásterületek eltérő megközelítést igényelnek. A felhő technológiák, mint a hálózatba kapcsolt mobil eszközök természetes kísérői, szintén segítségünkre voltak munkánk során. Ahelyett, hogy befektettünk volna saját infrastruktúrába, egy jól használható, adatfeldolgozó csomópontokból álló klaszter prototípusát tudtuk elkészíteni a Google felhőszolgáltatásainak segítségével, kezelhető áron. Ezekre a csomópontokra Hadoop környezetet telepítettünk, ami egy nyílt forráskódú keretrendszer nagymennyiségű adat tárolására és feldolgozására, majd kísérletet tettünk egy könnyen hozzáférhető adattár létrehozására, melyet a hagyományos adattárházakról mintáztunk, azzal a különbséggel, hogy rendkívül nagy mennyiségű adatot kell, hogy kezelni tudjon. Bár a fejlesztés még folyamatban van, ez a dolgozat megpróbálja összefoglalni az eddigi előrehaladásunkat és felfedezéseinket.
szerzők
-
Balogh Tamás
mérnökinformatikus
nappali -
Ujj Tamás István
mérnökinformatikus
nappali
konzulensek
-
Dr. Ekler Péter
Docens, Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék -
helyezés
Ericsson Magyarország I. helyezett