Regisztráció és bejelentkezés

Mikrohullámú keverés módszereinek vizsgálata

Mikrohullámú keverés módszereinek vizsgálata

Cseppentő Bence, IV. évfolyam

Konzulens: Dr. Berceli Tibor, Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék

A távközlésben a mikrohullámú frekvenciasávot kiváló pont-pont összeköttetések kialakítására használhatjuk, mely megköveteli az ehhez szükséges eszközök, áramkörök tervezését és megvalósítását.

Mind az adó, mind a vevő oldalán szükség van antennára, erősítőkre, szűrőkre és a frekvenciakonverziót végző keverőre.

A keverő egy két bemenetű, egy kimenetű áramkör, melynek egyik bemenete az úgynevezett lokáloszcillátor (LO), a másik bemenete pedig adó oldalon a középfrekvenciájú (IF) modulált jel, kimenete a sugárzandó rádiófrekvenciás jel (RF), vevő oldalon pedig az RF-jel a bemenet, az IF pedig a kimenet. A keverő kimeneti frekvenciája a bemeneti frekvenciák összege vagy különbsége.

Adóoldalon a keverő ülteti a továbbítandó jelet a vivőre, vevőoldalon pedig lekeverjük a jelet egy olyan középfrekvenciára, melyre egyszerűbb szűrőt és erősítőt tervezni. A dolgozatban ismertetem a keverés jelenségét, összefoglalom a mikrohullámú keverés megvalósításának módszereit.

A dolgozat célja egy választott típusú, tranzisztort alkalmazó keverő és a hozzá tartozó szűrő áramkörök megtervezése, melyet mikrosztrip struktúrán valósítok meg. A keverő lokálfrekvenciája 2GHz, a középfrekvencia 100MHz, az átviendő sávszélesség pedig 20MHz.

A dolgozat három fő fejezetből áll: az elméleti ismeretek összefoglalása, az áramkörök tervezése és szimulációja, valamint az elkészült szűrők és a keverő mérése.

szerző

  • Cseppentő Bence
    Villamosmérnöki szak, alapképzés
    alapképzés (BA/BSc)

konzulens

  • Dr. Berceli Tibor
    Professor Emeritus, Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék