Dinamikus Távvezeték Terhelhetőség megvalósítási lehetőségei
Napjaink növekvő energiaigénye következtében a távvezetékek átviteli kapacitásának növelése egyre kiemeltebb tényezővé válik a fogyasztók minőségi villamosenergia-ellátásának érdekében. Az erre alkalmazható technológiák közül fontos kiemelni a dinamikus távvezeték terhelhetőség módszerét, amely költséghatékony megoldást kínál a hálózaton átvihető teljesítmény maximalizálására.
Tradicionális megközelítés szerint a távvezetékekre statikus terhelhetőséget határoznak meg, amely során a legkedvezőtlenebb befolyásoló paramétereket veszik figyelembe, és a távvezetéken átvitt teljesítmény ezt az értéket nem haladhatja meg. Ezzel szemben a dinamikus távvezeték terhelhetőség számítása során ezen paraméterek folyamatos időbeli változását figyelembe véve, mindig a környezeti tényezőkhöz igazodva határozzák meg a távvezeték aktuális és néhány órára előre számolt terhelhetőségét. Ezeket a környezeti tényezőket figyelembe véve az idő legnagyobb részében jelentősen növelhető a távvezetéken átvitt teljesítmény, az idő maradék részében pedig az üzembiztonság növelhető az által, hogy a statikusnál kevesebb átvihető teljesítmény által limitálja a túlterhelések veszélyét.
Dolgozatom célja a dinamikus távvezeték terhelhetőség számítási módszerének bemutatása egy esettanulmányon keresztül, amely során valós bemenő adathalmazzal kalkulálva meghatározom egy átviteli hálózati távvezeték dinamikus terhelhetőségét. Ezen kívül számításaim során ismertetem a használt algoritmusok lehetséges nehézségeit és megoldási javaslatot nyújtok ezen problémák kezelésére.
