Carvedilol kristályosítása segédanyagokkal
A gyógyszerhatóanyagok készítménytechnológiai segédanyagokkal történő kristályosítására a szakirodalomban csupán kevés publikáció található, melyek alapján azonban ígéretes technológia a hatóanyag kedvező morfológiai tulajdonságainak kialakítására. A különféle segédanyagok a hatóanyag szemcseméretét, habitusát, ritkán kristályszerkezetét is képesek befolyásolni, így elősegítve az egyszerűbb formulálást, vagy akár a kedvezőbb biohasznosulást. A segédanyagos kristályosítás során fellépő kölcsönhatások értelmezésére javasolt mechanizmusok azonban bizonyíték hiányában, sok esetben megkérdőjelezhetőek. Ennek megoldására szolgál a folyamatok valós idejű Raman spektrometriás detektálása, amely harmonizál a gyógyszeriparban megvalósítandó PAT (Process Analytical Technology) irányelveivel is. A PAT olyan technológiák kiépítésére vonatkozik, melyben a folyamat szabályozása valós idejű detektáláson alapuló, érzékeny analitikai berendezésekkel történik így biztosítva az állandó termékminőséget. A fentiek értelmében TDK munkám célja formulálási segédanyagok hatóanyag morfológia módosító hatásának tanulmányozása egy kiválaszott modellhatóanyag példáján, továbbá a folyamatok valós idejű Raman spektrometriás nyomon követése az esetlegesen bekövetkező folyamat-kinetikai változások feltárására és megértésére.
A szakirodalomból ismert segédanyagok közül a kísérleteim során polimereket (különböző polimerizációs fokú polivinil-pirrolidon; PVP, polietilén-glikol; PEG), cellulózszármazékokat (hidroxipropil-metilcellulóz; HPMC, hidroxipropil-cellulóz; HPC), cukoralkoholokat (mannit, szorbit) és egy felületaktív anyagot (nátrium-lauril-szulfát; SLS) használtam carvedilol hatóanyag hűtéses kristályosításában. A folyamatokat nem invazív in-line Raman spektrometriás detektálással vizsgáltam. Az így nyert spektrumok feldolgozásával illetve egyéb analitikai vizsgálati módszerekkel (por-röntgen diffrakció, Raman mikrospektrometria, differenciális pásztázó kalorimetria, polarizációs fénymikroszkóp, pásztázó elektronmikorszkóp) mind a kristályokról, mind a folyamatról értékes információkat kaptunk. A munka során sikerült a segédanyag nélküli, formulálási szempontból igen kedvezőtlen tűs habitusú carvedilol gördülékenységét nagymértékben javítani. A polivinil-pirrolidon kristályosodás gátló, illetve orientációs hatásának köszönhetően pedig a carvedilol egy „szferolitként” definiálható, összetett kristály-aggregátumként vált ki az oldatból.
