Karvedilol segédanyagos kristályosítása
A gyógyszerhatóanyagok készítménytechnológiai segédanyagok jelenlétében végzett heterogén kristályosítása hatékony eljárás lehet a hatóanyag fizikai tulajdonságainak módosítására. A leggyakrabban alkalmazott polimerekkel ̶ a kristályosodás mechanizmusának módosításával ̶ változtatható a hatóanyag szemcsemérete, szemcseméret-eloszlása, szemcsealakja és akár kontrollálható a kristályszerkezet. Így a hatóanyag kedvezőbb fizikai tulajdonságai javíthatják annak felszívódását, a kedvezőbb porreológiai tulajdonságai pedig feldolgozhatóságát. A gyártás során alkalmazott formulálási lépések száma ezáltal leredukálható, a hatóanyag előállítása energia- és költséghatékonyabbá válhat. A segédanyagok kristályosításban betöltött szerepére több szakirodalmi példa létezik, ám a pontos mechanizmus magyarázatok máig vitatottak, ennek ismeretében kutatómunkám célja egy modell gyógyszerhatóanyag segédanyagos kristályosítása, s így kedvezőbb terméktulajdonságok elérése.
Karvedilol szakaszos hűtéses kristályosítását végeztem polivinilpirrolidon (PVP K90) segédanyag alkalmazásával, mely során vizsgáltam a segédanyag termékmorfológiára gyakorolt hatását a különböző folyamatparaméterek függvényében. Előkísérleteim alapján a PVP hatóanyag aggregációt elősegítő hatását tapasztaltam, valamint megfigyeltem, hogy gyorsabb hűtések és nagyobb polimer mennyiség mellett a termék csak oltással kristályosodott. Így elsőként oldhatósági kísérleteket végeztem különböző polimer arányokkal, az ideális oltási hőmérséklet kiválasztására. Ezt követően 2 változós kísérlettervben tanulmányoztam a hűtési sebesség és a polimer koncentráció hatását a termék szemcseméretére, szemcseméret-eloszlására és habitusára, valamint az ezekből származtatható gördülékenységére. A kísérletterv eredményeiből megállapítottam, hogy a polimer nélküli referencia termékhez képest a polimer a vizsgált paraméter térben (0,1°C/perc-1°C/perc, 2%-10% PVP) a termelést csekély mértékben módosította (89%81%), gyors hűtés mellett a termék aggregálódását tapasztaltam. A hatóanyag kristályszerkezete egyik kísérleti beállításnál sem változott, minden esetben a kinetikailag preferált polimorfot azonosítottam. A továbbiakban az aggregálódás mértékének növelésére kísérletsorozatot végeztem részletesebb hűtési beállításokkal (0,1°C/perc; 0,29°C/perc; 0,55°C/perc; 1°C/perc) állandó polimerkoncentráció mellett (10% PVP), melyben vizsgáltam az oltás szerepét. Az eredmények alapján a polimer aggregálódást elősegítő hatása oltás nélkül, kis hűtési sebességek mellett vált jelentőssé, így az oltásnak a lassú hűtési sebességeknél szignifikáns hatása volt. A szférikus kristályaggregátumokból álló termék gördülékenysége ezen beállításoknál így több kategóriát javítva kedvező minősítésű lett.
