Antioxidánsokban gazdag szőlőhéj kivonat stabilizáló képességének vizsgálata polietilénben
A műanyagok újrahasznosítása egyre nagyobb hangsúlyt kap napjainkban. A fizikai újrahasznosítás során azonban számos nehézséggel kell szembenézni. Az egyik ilyen nehézség, a polimerek degradációja, kémiai szerkezetének megváltozása. Ahhoz, hogy a polimer több ciklust kibírjon a feldolgozógépekben és a felhasználás során, hatékony stabilizátor-csomagokat kell alkalmazni. A természetes eredetű adalékanyagok alkalmazása csökkenti a műanyag termékek esetleges egészségkárosító hatását, ezért célul tűztem ki egy olyan természetes kivonat felhasználását, amelynek előállítása viszonylag egyszerű, gyors és költséghatékony.
Munkám során borászati melléktermékből, szőlőhéjból kivont, antioxidánsokban gazdag kivonatot alkalmaztam nagysűrűségű polietilén többszöri feldolgozásához, annak érdekében, hogy megtudjam, felhasználható-e feldolgozási stabilizátorként az iparban jelenleg a legnagyobb mennyiségben használt fenolos antioxidáns helyett. Phillips típusú polietilént alkalmaztam, amelynek a degradációja hosszúláncú elágazások kialakítását eredményezi. Ez együtt jár a polimer folyóképességének csökkenésével és a műanyag termék mechanikai tulajdonságainak romlásához vezet. Az alkalmazott szőlőhéj kivonat koncentrációját 0 és 1000 ppm között változtattam hét lépésben. Mivel az ipari antioxidáns csomagok mindig tartalmaznak valamilyen szekunder antioxidánst, 1000 ppm kereskedelmi foszfor tartalmú antioxidánst is adagoltam a mintákhoz. Minden koncentrációnál hatszori degradatív extrúziót végeztem. Az így kapott nagyszámú mintát infravörös spektroszkópiával, a folyóképesség mérésével, a maradék termooxidatív stabilitás vizsgálatával és a szín mérésével jellemeztem.
Eredményeim azt mutatták, hogy a kivonat nagyon hatékony volt feldolgozási stabilizátorként. Már 250 ppm adagolása mellett meg tudta akadályozni a polimer folyóképességének csökkenését a hat egymást követő extrúzió során. Hosszú távú maradékstabilitást azonban nem biztosít a polietilénnek, az oxidációs indukciós idő a várttól elmarad, valamint a kivonat jelentősen elszínezi a polimert, különösen a 250-1000 ppm koncentrációtartományban. Az elszíneződés a másodlagos nyersanyagok piacán azonban megszokott jelenség, az adalék elterjedését ez nem biztos, hogy befolyásolná.
szerző
-
Furó Lili
Vegyészmérnöki alapképzési szak, nappali BSC
alapképzés (BA/BSc)
konzulensek
-
-
Dr. Pukánszky Béla
egyetemi tanár, Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék -
Takács Kata
Doktoráns, Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék
