Az Arbuzov- és Pudovik-reakciók tanulmányozása; Hidroxi-biszfoszfonát típusú vegyületek és aszimmetrikus származékaik szintézise
Az osteoporosis és más csontbetegségek (pl. daganatok) gyógyszeres kezelésében igen gyakran alkalmazzák a hidroxi-biszfoszfonsav-származékokat. Ezen vegyületeket általában a megfelelő karbonsavból kiindulva, foszforossav és foszfor-triklorid hozzáadásával állítják elő. Ezt direkt szintézisnek nevezik. A foszfortartalmú reagenseket, illetve az oldószert sokszor nagy feleslegben alkalmazzák, ez terheli a környezetet. Az elegy a bemérés után rendkívül heterogén, ragacsos, nehezen keverhető, illetve nagy mennyiségű sósav gáz szabadul fel a hidrolízis során. Laborméretekben ezek a problémák még kezelhetők, de iparban már gondot okoz a kiküszöbölésük.
Egy másik módszer a hidroxi-biszfoszfonsav-származékok előállítására az indirekt szintézis, melynek során először Arbuzov-reakcióban α-oxofoszfonátot állítanak elő. A keletkező terméket Pudovik-reakcióban reagáltatják tovább dialkil-foszfitokkal vagy foszfin-oxidokkal. A reakcióban hidroxi-biszfoszfonát típusú vegyületeket kapnak, amelyből hidrolízissel nyerhetők az értékes hatóanyagok. A reakció körülményei optimalizálásra szorulnak, mert átrendeződés is kísérheti őket.
Kutatómunkám során acetil-klorid, valamint benzoil-klorid trietil-foszfittal történő Arbuzov-reakciójával oxofoszfonátokat képeztem, majd azokat dimetil- és dietil-foszfittal, illetve difenilfoszfin-oxiddal reagáltattam dietilamin vagy dibutilamin katalizátorok jelenlétében, különböző körülmények (hőmérséklet, oldószer) között. Az optimális körülményeket a katalizátor mennyiségének változtatásával és a hőmérséklet módosításával derítettük fel. Az előállított új vegyületek szerkezetének azonosítását és jellemzését 31P, 13C és 1H NMR spektroszkópiás, valamint tömegspektroszkópiás módszerekkel (HPLC-MS, HRMS) végeztük.
A munka előzményei:
1.) Grün A., Molnár I. G., Bertók B., Greiner I., Keglevich Gy.; Heteroatom Chem.; 2009; 20; 350.
2.) Keglevich Gy., Grün A., Molnár I. G., Greiner I.; Heteroatom Chem.; 2011; 5; 645.
szerző
-
Szalai Zsuzsanna
Gyógyszervegyész-mérnöki mesterképzési szak, nappali MSc
mesterképzés (MA/MSc)
konzulens
-
Dr. Keglevich György
egyetemi tanár, Szerves Kémia és Technológia Tanszék
