Nagy szervesanyag-tartalmú gyógyszeripari hulladékvizek biológiai ártalmatlanítása és hasznosítása
Magyarországon a gyógyszeripari és finomvegyipari szennyvizek veszélyes hulladéknak minősülnek, kezelésük elsősorban hulladékégetőkben történik. A veszélyes hulladék égetőben történő megsemmisítése költséges eljárás, a kezelés kiadásait tovább növeli a szállítási költség, mivel az égetést általában nem a hulladék keletkezési helyén végzik. Ezen felül a veszélyes hulladékok tárolására, szállítására igen szigorú biztonságtechnikai előírások vonatkoznak.
A magyarországi szennyvíztisztító telepek az alacsony szervesanyag-tartalmú kommunális szennyvizek okán gyakran küzdenek denitrifikációs szénforrás hiánnyal, amelyet a megfelelő technológiai pontokon pl. metanol vagy ecetsav adagolásával küszöbölnek ki, ez viszont jelentősen megnöveli a telepek üzemeltetési költségét. Ha a szükséges pótszénforrás egy részét a megfelelően minősített, ill. előkezelt gyógyszeripari vagy finomvegyipari szennyvizekkel tudnánk biztosítani, csökkenne a pótszénforrásra fordított költség, és egyúttal a veszélyes hulladék égetőben történő kezelésének kiadásaitól is eltekinthetnénk. A hulladék újrahasznosításával pedig a gyártási technológia környezeti fenntarthatóságát segítjük elő. A kutatás célja egy olyan minősítési eljárás sorozat kidolgozása volt, amellyel az egyes vegyipari hulladékvizekről megállapítható, hogy biodegradálhatók-e és ez alapján lehetséges-e azok biológiai eliminációja, valamint hasznosítása.
Munkám során a korábban a kutatócsoportban kidolgozott respirometriás mérési eljárás segítségével három – jelenleg veszélyes hulladékként ártalmatlanított – gyógyszeripari eredetű nagy szervesanyag-tartalmú hulladékvíz biológiai lebonthatóságát vizsgáltam. Az eredmények arra utalnak, hogy megfelelő körülmények között két vizsgált szennyvíz szervesanyag-tartalma hatékonyan eltávolítható biológiailag, és az egyik akár egyedüli szénforrásként is alkalmazható. Ez utóbbi szennyvíz anoxikus körülmények között a denitrifikációt is elősegítette, ami a pótszénforrásként történő hasznosítás lehetőségét is felveti. További vizsgálataim eredményei alapján arra lehet következtetni, hogy egyes gyógyszeripari és finomvegyipari szennyvizek toxikus vagy nem biodegradálható komponenseiből megfelelően optimalizált kezelési eljárások – pl. nedves oxidáció – után képződő szerves savak részben helyettesíthetik a szennyvíztisztítási eljárások során szükségszerűen alkalmazott pótszénforrásokat.
szerző
-
Torma Csilla Zsófia
biomérnöki
nappali
konzulens
-
Dr. Tardy Gábor Márk
Egyetemi adjunktus, Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék
