Autofágiát indukáló hatóanyagok életképesség-növelő hatásának vizsgálata celluláris stressz esetén
A sejtes rendszerek egyik fontos tulajdonsága a különböző ingerekre adott válaszadás, a belső állandóság fenntartása érdekében. Az említett behatások igen sokfélék lehetnek: tápanyaghiány, vírusfertőzés, lipidek nem megfelelő helyen való jelenléte, stb.
Munkám során az endoplazmás retikulumot (ER) érintő stresszhatásokkal foglalkoztam. Mivel az ER létfontosságú sejtalkotó, működésének zavara végzetes következményekkel járhat. Fő funkciói között szerepel a fehérjék feltekeredése (folding) és módosítása. Ha stressz éri, akkor rosszul feltekeredett (misfolding), vagy feltekeredetlen (unfolding) fehérjék keletkezhetnek és akkumulálódhatnak a lumenében. Ennek elhárítására az endoplazmás retikulum az UPR (unfolded protein response) elindításával reagál, mely első lépésben autofágia-függő önemésztést, mint túlélést segítő folyamatot indukál, ám eredménytelen helyreállítás esetén apoptotikus sejthalálhoz vezet.
Eddigi tanulmányokban bizonyították, hogy különböző stresszorok együttes alkalmazása növelheti a sejtek életképességét, túlélési esélyeit. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy autofágiát indukáló anyaggal történő előkezelés után a sejtek képesek lehetnek késleltetni és/vagy kivédeni az apoptózist okozó stresszorok hatását.
TDK dolgozatom elkészítése során ilyen, potenciálisan túlélést segítő hatóanyagokat teszteltem humán sejtvonalon (HEK293). A használt hatóanyagok egy része már vizsgálva volt ER stresszben (pl. Metformin, Resveratrol), az EGCG és a BG15 használata azonban újdonságnak tekinthető ebben a témában.
Elsőként beállítottam a vizsgálni kívánt hatóanyagok megfelelő kezelési idejét és koncentrációját. Ezt követően a kapott paramétereknek megfelelően előkezeltem a sejteket, majd az apoptózist indukáló thapsigargint (ER stresszor) vagy palmitátot (lipotoxicitást kiváltó) adtam hozzájuk. Eredményeim arra engednek következtetni, hogy az általam vizsgált autofágia induktorok többsége képes arra, hogy a sejthalált késleltesse. Ennek megerősítése életképességi vizsgálatot végeztem és a kulcs fehérjemarkereket fehérjeszinten is nyomon követtem.
szerző
-
Babos Kitti
Biomérnöki mesterképzési szak, nappali MSc
mesterképzés (MA/MSc)
konzulensek
-
Dr. Kapuy Orsolya
egyetemi adjunktus, Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani Intézet (külső) -
Zámbó Veronika
PhD hallgató, Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani Intézet (külső) -
Dr. Szarka András
egyetemi tanár, Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék
