Másodlagosan keletkező glutamát kimutatása és hatása in vitro neurotoxicitási tesztekben
Az EGIS Preklinikai Kutatási Főosztályának Molekuláris Farmakológiai laboratóriumában célunk neurodegeneratív megbetegedések in vitro modellezése, neuroprotektív hatóanyagjelölt molekulák keresésének érdekében. A különböző neurodegeneratív megbetegedésekre specifikus elsődleges hatások, mint tápanyag, és oxigén hiánya (stroke,) proteopatikus megbetegedéseket okozó toxikus fehérjék koncentrációjának megnövekedése (béta-amyloid, prion), bakteriotoxinok (fertőzések) vagy fizikai sérülések stb., olyan celluláris stressz folyamatokat indítanak be, amelyek további sejtpusztulást előidéző, másodlagos faktorok keletkezését eredményezik.
A sérült szövetből endogén módon felszabaduló másodlagos stresszor ágensek, mint a reaktív oxigén gyökök megnövekedett szintje, gyulladásos faktorok felszabadulása vagy az extracelluláris glutamát koncentráció megnövekedése a toxicitás későbbi fázisaiban elsődlegesen felelősek lehetnek az idegsejtek pusztulásáért. Az elsődlegesen és másodlagosan kialakuló toxikus folyamatok később egymással párhuzamosan és egymást indukálva is lejátszódhatnak, sőt az egyes esetekben közvetlen kiváltó (elsődleges) hatás más kórképben másodlagos tényezőként jelenhet meg. Ezért az egyes hatások kezelésére specifikusan alkalmas gyógyszerek kifejlesztéséhez olyan kísérletes rendszerek szükségesek, ahol az idegsejteket károsító összetett folyamatok egymástól jól elkülöníthetőek.
Feladatom az egyik legjellemzőbb másodlagos stresszorként megjelenő molekula a glutaminsav (anionja a glutamát) szintjeinek mérésére alkalmas analitikai módszer kidolgozását volt különböző összetételű és összetettségű extracelluláris oldatokban, lehetővé téve a glutamát felszabadulás mértékének direkt meghatározását.
A glutaminsav egyike a huszonnégy fehérje alkotó aminosavnak, továbbá ezenkívül a központi idegrendszerben a legfőbb izgató, azaz excitátoros neurotranszmitter szerepét tölti be. A glutamaterg neurotranszmisszió felelős többek között olyan fontos fiziológiás funkciókért, mint amilyenek a tanulási folyamatok és a memórianyom kialakulása. Ugyanakkor a megnövekedett extraszinaptikus koncentrációja az idegsejtek túlingerlését okozza, ami végső soron a neuronok pusztulásához vezet. Ez a folyamat az excitotoxicitás. Az excitotoxicitás szerepet játszik a számos olyan napjainkban elterjedt neurodegeneratív megbetegedés patomechanizmusában, mint a stroke, az Alzheimer- vagy a Parkinson-kór.
szerző
-
Hámornik Gábor
biomérnöki
nappali
konzulensek
-
Dr. Herberth Balázs
tudományos főmunkatárs, Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék -
Kaufmanné Bojti Erzsébet
fejlesztő analitikus, Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék -
