A P2X7 purin receptorok szerepe a génexpressziós változásokban a szkizofrénia fenciklidin indukált állatmodelljében
A szkizofrénia bonyolult mentális betegség, amely a népesség körülbelül 1%-át érinti. Patomechanizmusában a szerotonin és dopamin diszreguláció mellett a glutaminerg hipofunkcionalitást is kimuttatták szkizofréniás betegek agykérgi régiójában. Régóta ismert, hogy a neuronális, glia és immunsejteken egyaránt expresszálódó ATP érzékeny ioncsatorna, P2X7 receptorok kiemelt szerepet játszanak a mikroglia közvetítette neuronális sejthalálban, az IL-1β és más gyulladásos mediátorok felszabadulásában és a nem-szelektív pórusképződés mediált apoptózisban. Ezen kívül a cerebrokortikális glutamáterg idegvégződéseken expresszálódó P2X7 receptorok aktivációja nagymértékben hozzájárul a fokozott glutamát és az azt követő GABA felszabaduláshoz és a glutamát mediált excitotoxicitáshoz. Célunk a génexpressziós változások tanulmányozása volt a szkizofrénia fenciklidin (PCP) indukált állatmodelljében, vizsgálatainkat a P2X7 receptor vad típusú (P2rx7 +/+), illetve nullmutáns (P2rx7 −/−) egértörzs bevonásával végeztük el. Az NMDA receptor antagonista PCP-vel (2mg/kg) illetve fiziológiás sóoldattal intraperitoneálisan oltott egereket a kezelést követően 1 órával dekapituláltuk. A prefrontális kéreg mintákból a vizsgált gének mRNS expressziós szintjének meghatározását SYBR Green alapú kvantitatív real-time PCR technika segítségével végeztük el. 14 gén mRNS expressziós szintjénak változását hasonlítottuk össze a P2rx7 +/+ és P2rx7 −/− egerek esetében, sóval illetve PCP-vel történő kezelést követően. A PCP kezelés hatására az irodalmi adatokkal korreláló szignifikáns változást mutattunk ki a neuregulin-1 és a metabotróp glutamát receptorok (mGluR2, mGluR5) expressziójában. A PCP kezelés mellett azonban a P2X7 receptor deficiencia önmagában is jelentős szignifikáns változást idézett elő az NMDA-típusú ionotróp glutamát receptorok (NR2A, NR2B), a metabotróp mGluR3 receptor és a GABAerg neurotranszmisszióban részt vevő GABAA α1 receptor alegység génjének mRNS expressziójában. Vizsgálataink alapján elmondható, hogy a P2X7 receptorok jelentős hatást gyakorolnak a szkizofréniával összefüggésbe hozható gének expressziójára. A kutatás új irányvonala a fenti génexpresszióra gyakorolt hatások funkcionális következményeinek feltérképezése lehet, mely hozzásegíthet a szkizofrénia folyamatának jobb megértéséhez, emellett kiindulópontot jelenthet új típusú antipszichotikumok tervezéséhez.
