Redox útvonalak egy klinikailag releváns tumor sejtvonalban
Redox útvonalak egy klinikailag releváns sugárrezisztens tumor sejtvonalban
A daganatos betegek körülbelül 50%-a átesik sugárterápián kezelése valamelyik fázisában. A terápia során a tumorsejtek pusztítását DNS károsítással érik el közvetett módon, mely során a vízből radioaktív sugárzás hatására szabadgyökök, főleg hidroxilgyök, keletkeznek, melyek a DNS-ben található kovalens kötéseket károsíthatják.
A rákos sejtek nagy része elpusztul a terápia során, de léteznek különböző mechanizmusok, amelyek a sejtek túlélését eredményezhetik. Például különféle jelátviteli, redox útvonalakon keresztül sugárrezisztenciára tehetnek szert a sejtek.
Kísérleteink során a redox útvonalak szerepét vizsgáltuk a rezisztencia kialakításában.
A rezisztencia okainak feltárásához és lehetséges beavatkozási pontok megtalálásához elengedhetetlen klinikailag releváns sugárrezisztens sejtvonalak létrehozása. Ez történhet genetikai beavatkozással, már ismert pontokon, de azok a vonalak, amiket sugárzással hozunk létre, jobban modellezik a tumorban képződő sugárrezisztens sejteket. Vizsgálataink során a HCC1954 emlőrákos sejtvonalat tanulmányoztuk. A csoportunk már előzetesen létrehozott ezen szülői sejtvonalból egy sugárrezisztens vonalat frakcionált sugárterápia alkalmazásával. Klonogenitási vizsgálattal alátámasztották ezen vonal megnövekedett toleranciáját az ionizáló sugárzással szemben.
Szulforodamin B (SRB) kolorimetriás teszttel vizsgáltuk az egyes vonalak sejtjeinek túlélését besugárzás után. Megállapítottuk, hogy hidrogén-peroxid stressznek kitéve a besugárzást követő 4. órában már a rezisztens vonal túlélése visszaáll a be nem sugárzott szintre, míg a vad vonalnál ezen állapot csak a 6. órában következik be. Továbbá különböző redox fehérjék mRNS-ének mennyiségét vizsgáltuk qPCR-el besugárzás előtt és ionizáló sugárzás hatására. Ezen fehérjék: GADPH, CSE, Prx1/2/4/6, SOD1/2/3, NFKB1, GSS, GSR, GSTA4, GLRX3, TXN, TRX, QSOX, KEAP1, Nrf2, G6PD, NOS3, CAT. A redox fehérjék mindegyikének mennyisége kezdetben kevesebb volt a sugárrezisztens vonalban, majd besugárzás után megnőtt a vad vonalban található redox fehérjék mennyiségét is meghaladó mértékben.
Ezen eredmények arra engednek következtetni, hogy ebben a rákos sejtvonalban nem az redox fehérjék mRNS-ének kezdeti mennyisége játszik fő szerepet a redox útvonalon kialakuló rezisztencia kialakításában, hanem a sejtek reagálásának gyorsasága, az oxidációs stressztűrés képessége.
szerző
-
Posvai Tamás
Biomérnöki alapképzési szak, nappali BSC
alapképzés (BA/BSc)
konzulensek
-
Dr. Kocsis Zsuzsa
klinikai segédmunkatárs, Országos Onkológiai Intézet (külső) -
Dr. Jurányi Zsolt
osztályvezető, Országos Onkológiai Intézet (külső)
