Mikrobiális aktivitás és közösségi szintű élettani profil vizsgálata vörösiszappal kezelt talajokban
A vörösiszapra, bár a timföld-gyártás mellékterméke, mennyiségénél, fizikai tulajdonságainál, kémhatásánál, tápelemtartalmánál és nagy kritikus nyersanyag, például ritkaföldfém tartalmánál fogva érdemes lenne másodlagos nyersanyagforrásként tekinteni, mivel a tározókban való lerakás környezetterhelése már részleges hasznosítás esetén is jelentősen csökkenthető lenne (Szépvölgyi, 2014). A környezetvédelmi és mezőgazdasági hasznosítás során főleg talajadalékként a pH beállítására, fémekkel szennyezett talajok kezelésére, valamint a foszforháztartás javítására (Lengyel, 2011). Kísérleteimben a vörösiszap talajadalékként történő hasznosítását vizsgáltam kétféle homoktalajjal mikrokozmosz kísérletekben, kiemelten foglalkozva a vörösiszapnak a talaj mikrobiális aktivitására és mikrobiális közösségére gyakorolt hatásaival. A mikrokozmoszokhoz egy savanyú és egy karbonátos homoktalajt használtam, melyekhez 1, 2,5, 5, 7,5 és 10 tömeg%-ban kevertem vörösiszapot. Mindegyik beállítással 3 mikrokozmosz készült, melyeket közel állandó hőmérsékleten tároltam és rendszeresen a víztartóképesség 60%-ára nedvesítettem vissza. A talaj állapotának változását rövid- és középtávon komplex metodikával követtem, fizikai, kémiai és biológiai mérések útján. A mikroflóra funkcionális diverzitásának jellemzésére Biolog EcoPlateTM-et használtam, melynek segítségével közösségi szintű élettani profilt állítottam fel a vörösiszappal kezelt talajokra. A dehidrogenáz enzimaktivitás a mikroflóra teljes oxidatív aktivitásáról, míg a szubsztrát-indukált légzés vizsgálat az aerob metabolikus aktivitásról ad tájékoztatást. A savanyú homoktalaj esetében a vörösiszap két hónap alatt szignifikánsan növelte a mikrobiális aktivitást, de a hatás mértéke középtávon csökkent. A karbonátos homoktalaj vizsgálata során a dehidrogenáz enzimaktivitás közvetlenül a kezelés után minden kezelés esetén nőtt, de rövid- és közepes távon már csak a 10%-os kezelt talajban maradt meg. A másik két mért paraméter az aktivitás csökkenését mutatta a növekvő vörösiszap koncentrációval összefüggésben.
Lengyel A.; Lakatos J.: Vörösiszap hasznosításának lehetőségei – In: Anyagmérnöki Tudományok, 36/I kötet, pp. 35–48, Miskolc, 2011
Szépvölgyi J.: A vörösiszap mint másodlagos nyersanyag – In: Ember, természet, gazdaság, környezet Komárom-Esztergom megyében (Eds: Anton A. és E. Nagy L.), pp. 181–188, Gesher Kft., 2014
szerző
-
Major Mónika
Biomérnöki alapképzési szak, nappali BSC
alapképzés (BA/BSc)
konzulens
-
Dr. Feigl Viktória
egyetemi adjunktus, Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék