Regisztráció és bejelentkezés

Határfelületi kölcsönhatások módosítása PET szál erősítésű PP kompozitokban

Polimerek tulajdonságainak módosítására az egyik leghatékonyabb módszer polimer kompozitok fejlesztése. Hagyományos töltő- és erősítőanyagok esetén nő a kompozit merevsége, növekedhet a szilárdsága, de legtöbbször csökken a dinamikus igénybevétellel szembeni ellenállása. A kedvezőtlen hatás elasztomer további bekeverésével bizonyos határok között és kompromisszumokkal, de kompenzálható. Újszerű megközelítés, hogy az ütésállóságot olyan polimer szálak bekeverésével növeljük, melyek a feldolgozás hőmérsékletén még nem kerülnek ömledék állapotba, így erősítő szálként viselkedhetnek a kompozitokban. A koncepció önerősítésű kompozitok esetén már ismert, de a komponensek közeli olvadási hőmérséklete a feldolgozást nagymértékben megnehezíti ebben az esetben. Lényegesen eltérő polimerek szálként és mátrixként történő alkalmazása során a feldolgozás viszonylag könnyen kivitelezhető, viszont legtöbbször a nem elegyedő polimerek miatt gyenge határfelületi kölcsönhatást eredményez. Jelen kutatómunka során kísérletet teszek a polimer szálak (PET) és a mátrix (PP) közötti kapcsolat javítására a szálak kémiai és fizikai felületkezelésének segítségével, valamint különböző kapcsolóanyagok alkalmazásával. Hidegplazmás kezelést és kémiai oxidációs módszerek eredményeit hasonlítom össze, illetve sizinggal bevont és azt leoldott szálakat tartalmazó kompozitokat is vizsgálok. Célom a megfelelő felületkezelési és kapcsolási módszer meghatározása az előnyös tulajdonságok eléréséhez.

szerző

  • Fodor Hanna
    Műanyag- és száltechnológiai mérnöki mesterképzési szak, nappali MSc
    mesterképzés (MA/MSc)

konzulens

  • Dr. Renner Károly
    tudományos munkatárs, Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék