Hatóanyag-leadás vizsgálata poliszukcinimid és poli(vinil-pirrolidon) alapú szálas mátrixokból
Az oldószeres elektrosztatikus szálképzés egy korszerű technológia polimerek feldolgozására. Az előállított polimer mátrixok nagy fajlagos felülettel rendelkeznek, így ideális hordozói lehetnek gyógyszer-hatóanyagoknak. A gyógyszerkészítmények gyártásának egyik fontos irányzata az amorf szilárd diszperziók előállítása. Az elektrosztatikus szálképzéssel előállított polimer mátrixok stabilizálhatják a hatóanyagot, ami a szokásos tárolási körülmények (5-25 °C) között instabil molekulák esetén fontos. A polimer tulajdonságaitól függően beállítható a hatóanyag-kioldódás kinetikája, ami pontos dozírozást tesz lehetővé.
A rifampicin egy instabil antibiotikum, amely már a levegő páratartalmát megkötve is képes hidrolizálni. A szem bakteriális megbetegedéseinek kezelésére használt szemcseppekben sem stabil a rifampicin, ezért felbontás után kevesebb, mint egy hétig használható csupán a készítmény. Ennek a problémának a megoldása lehet a rifampicint tartalmazó szilárd diszperzió készítése. Ez két úton valósítható meg. Előállíthatunk, gyorsan oldódó rendszereket, amikből a beteg saját maga képes elkészíteni a gyógyszert (rekombinációs szemcseppek). Vagy elnyújtott hatóanyag-leadású mátrixokat készítünk, melyeket szemészeti inzertekként használva elkerülhetjük a szemcseppek által okozott problémákat.
Munkám során poliszukcinimid és poli(vinil-pirrolidon) oldószeres elektrosztatikus szálképzését vizsgáltam különböző polimer arányok mellett. A két polimer vízben való oldhatósága eltér, ezért a keverékükből készült mátrixuk hatóanyag-leadó rendszerként használhatók (a hatóanyag-kioldódás profilja szabályozható). A poliszukcinimid kis molekulatömege miatt nehezen szálképezhető, ezért vizsgáltam a nagy molekulatömegű poli(vinil-pirrolidon) hatását a szálképezhetőségre. A szálképzéssel előállított mátrixok morfológiáját pásztázó elektronmikroszkópiával (SEM), hatóanyag-kioldódásukat UV-Vis spektrofotometriával vizsgáltam. Az eredményeket statisztikai módszerekkel is értékeltem, mivel a gyógyszerkészítmények minősítésénél fontos, hogy a lehető legjobban kizárjuk a szubjektivitást. Az analízis során a hatóanyag-leadó rendszerben a hatóanyag-eloszlás homogenitásának vizsgálatára helyeztem a fókuszt, mivel ez nagyban meghatározza az eredmények megbízhatóságát és a készítmény későbbi alkalmazhatóságát.
A bemutatott kutatás a BME-NVA-02 számú projekt részeként az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatással, a TKP2021 pályázati program finanszírozásában valósult meg.
szerző
-
Mihalovics Bence
Gyógyszervegyész-mérnöki mesterképzési szak, nappali MSc
mesterképzés (MA/MSc)
konzulensek
-
Dr. Szilágyi András
egyetemi docens, Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék -
Tóth Gergő Dániel
Doktoráns, Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék
