Rifampicin poliaszpartamid nanoszálas formulájának előállítása szemészeti alkalmazásra
Napjainkban a nanotechnológia szerepe egyre jelentősebb a gyógyszerészetben és az orvostudományban is. A különféle nanoszálas anyagok szerepe többek között a mesterséges szövetek előállításában és az intelligens hatóanyag-hordozó rendszerek fejlesztésében kiemelkedő fontosságú. Nagy fajlagos felületű rendezetlen nanoszálas mátrixokat hatékonyan lehet elektrosztatikus szálképzéssel előállítani különféle szintetikus és természetes polimerek oldatainak vagy olvadékainak felhasználásával [1]. A hatóanyag-hordozó rendszerekben alkalmazott polimerekkel szemben fontos elvárás, hogy biokompatibilisek és biológiailag lebonthatók legyenek. Az utóbbi években előtérbe kerültek a szintetikus poliaminosavak, mivel ezek hordozzák a természetes eredetű, biokompatibilis polimerek előnyeit, de emellett szerkezetük finomhangolható és előállításuk jól reprodukálható [2], [3].
A BME Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Lágy Anyagok Kutatócsoportja már évek óta foglalkozik különféle poliaszpartamidok előállításával és alkalmazási területeinek kiaknázásával. A poliaszpartamidok a poliaszparaginsav származékai, melyek a poliszukcinimid nukleofil ágensekkel történő gyűrűfelnyitási reakciójával képződnek [4]. Dolgozatom céljául tűztem ki olyan poliaszpartamid nanoszálas mátrixok előállítását elektrosztatikus szálképzéssel, melyek hatóanyag-hordozó rendszerként a későbbiekben szemészeti alkalmazásra felhasználhatók. Az általam választott poliaszpartamid-származékban a poliszukcinimidet 50-50%-ban 4-amino-butanollal és n-butil-aminnal módosítom. Célom a vizes közegben bomlékony rifampicin antibakteriális hatóanyag nanoszálas formulájának előállítása annak érdekében, hogy a jelenleg kapható és csak körülményesen használható szemcsepp helyett, a hatóanyagot jobban stabilizáló és könnyebben kezelhető szilárd készítmény alkalmazása a jövőben lehetővé váljon.
Irodalomjegyzék:
[1] N. Bhardwaj and S. C. Kundu, “Electrospinning: A fascinating fiber fabrication technique,” Biotechnol. Adv., 28, (3), 325–347, 2010.
[2] O. Pillai and R. Panchagnula, “Polymers in Drug Delivery,” Curr. Opin. Chem. Biol., 5, 447–451, 2001.
[3] F. Asghari, M. Samiei, K. Adibkia, A. Akbarzadeh, and S. Davaran, “Biodegradable and biocompatible polymers for tissue engineering application: a review,” Artif. Cells, Nanomedicine Biotechnol., 45, (2), 185–192, 2017.
[4] E. Jalalvandi and A. Shavandi, “Polysuccinimide and its derivatives: Degradable and water soluble polymers (review),” Eur. Polym. J., 109, 43–54, 2018.
szerző
-
Vincze Anna
Vegyészmérnöki mesterképzési szak, nappali MSc
mesterképzés (MA/MSc)
konzulensek
-
Dr. Szilágyi András
egyetemi docens, Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék -
Dr. Balogh-Weiser Diána
adjunktus, Szerves Kémia és Technológia Tanszék