Cirrhosisos és hepatokarcinómás májszövetek glikomikai és proteomikai jellemzése

Cirrhosisos és hepatokarcinómás májszövetek glikomikai és proteomikai jellemzése

Pál Domonkos, II. évf. (MSc)

Témavezetők: Dr. Turiák Lilla tudományos főmunkatárs

Természettudományi Kutatóközpont

Tóth Gábor tudományos segédmunkatárs

Természettudományi Kutatóközpont

BME Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék

A rákos megbetegedések egyik leggyakoribb fajtája a májrák. Ennek a ráktípusnak a legelterjedtebb változata a hepatocelluláris karcinóma (HCC), melynek kialakulásáért többféle betegség is felelős lehet, például a cirrhosis (májzsugor). A fenti két megbetegedést több kórelőzmény okozhatja, amelyek közül a legjelentősebb az alkoholizmus, a Hepatitis B és C vírusok, valamint a primer szklerotizáló cholangitis. Ezek eltérő molekuláris mintázatokat eredményezhetnek és eltérő diagnosztikai módszerek kifejlesztését teszik szükségessé. A cirrhosisos betegekből kialakult HCC sokkal rosszabb prognózissal rendelkezik, ezért a két betegség közötti összefüggés vizsgálata kulcsfontosságú. A fő kutatási irányvonalak jelenleg a cirrhosis korai stádiumának felismerésére vagy a HCC kialakulási kockázatának becslésére és előrejelzésére koncentrálnak. Munkám során célom volt különböző kórelőzményű cirrhozisos és HCC-s betegek szövetmintáinak glikomikai és proteomikai vizsgálata.

Kutatómunkám módszerfejlesztési szakaszában a GAG-ok poliszacharid láncait felépítő diszacharidok bepárlási és tárolási stabilitását vizsgáltam, és általános mintakezelési megoldásokat javasoltam.

Ezután a cirrhosisos és HCC-s betegek szövetmetszeteinek glikomikai vizsgálata során a heparán-szulfát (HS) és kondroitin-szulfát (CS) láncok összmennyiségének és szulfatációs mintázatának meghatározását végeztem el. Kimutattam, hogy az egészséges, cirrhosisos és HCC-s szövetek között szignifikáns eltérés tapasztalható az összmennyiség tekintetében, valamint jelentős eltérések tapasztalhatók a különböző kórelőzményű cirrhosisos szövetek CS tartalma és szulfatációs mintázata között.

A proteomikai vizsgálatok során a glikomikai kísérletsorozatban nagy eltéréseket mutató cirhhosisos minták mennyiségi és minőségi elemzését végeztem el. Az egyes szövetekből átlagosan 1340 fehérjét azonosítottunk. Ezek közül mintegy 1200 fehérje mennyiségi meghatározását valósítottam meg, melyek közül a szignifikánsan változókból fehérje interakciós hálózatokat építettem. Ezen fehérjék legnagyobb mértékben a sejtek metabolikus folyamataiban vettek részt és az extracelluláris mátrixban helyezkedtek el, ami a sejtek közötti jelátvitel szignifikáns megváltozását jelzi. Az általam kimutatott glikomikai és proteomikai változások elősegíthetik a májbetegségek kialakulását okozó biokémiai folyamatok megértését, ezáltal új távlatokat nyithatnak a tumordiagnosztikában.

szerző

• 
  Pál Domonkos
  Vegyészmérnöki mesterképzési szak, nappali MSc
  mesterképzés (MA/MSc)

konzulensek

• 
  Dr. Turiák Lilla
  tudományos főmunkatárs, Természettudományi Kutatóközpont (külső)
• 
  Dr. Tóth Gábor
  tudományos munkatárs, ELKH Természettudományi Kutatóközpont (külső)

helyezés