A legkisebb nanokarika - cikloparafenilének stabilitásának kvantumkémiai vizsgálata
Az elmúlt évtizedek jelentős előrehaladást mutattak a nanotechnológia terén. Számos új anyagot sikerült szintetizálni, amelyek kis méreteik mellett igencsak jó, és széles skálára kiterjedő makroszkopikus tulajdonságokkal bírnak. Ezen nanorendszerek egy kiemelt részét képezik az úgynevezett alacsony dimenziós rendszerek. Az alacsony dimenziós rendszerek jelentős képviselői a kétdimenziós "nanoribbon"-ok, amelyek közül nemcsak, hogy igen sokféle különbözőt ismerünk, de ezek különböző kombinációjából létrehozott néhány réteg vastag nanorendszerek elektromos, optikai, és egyéb makroszkopikus tulajdonságaik a komponensek és a szerkezet megfelelő kiválasztásával finomhangolhatók, ezzel utat nyitva egy igen széles felhasználási paletta létrejöttének.
Ebben a munkában kiemelt szerephez az úgynevezett egydimenziós rendszerek, a nanocsövek jutnak. Célunk elsősorban megkeresni a lehető legkisebb belső átmérőjű szén-nanocsövet, illetve a nanocsövek falát alkotó cikloparafenilén-gyűrűk stabilitásának vizsgálata, továbbá a kisebb gyűrűk stabilizálási lehetőségeinek feltérképezése sűrűségfunkcionál alapú számításos kémiai módszerekkel. Hogy mennyire kicsi a legkisebb, illetve van-e mindig kisebb? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.
szerző
-
Faragó Endre Zoltán
Vegyészmérnöki alapképzési szak, levelező BSc
alapképzés (BA/BSc)
konzulens
-
Szilvási Tibor
tanársegéd, Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék