Cinkona-(tio)négyzetamid és -tiokarbamid organokatalizátorok szintézise, és átmenetifémekkel kombinált alkalmazása enantioszelektív reakciókban
Az enantioszelektív reakciók megvalósításának két fontos módszere a fémkatalízis és az organokatalízis. Mindkettő sajátos előnyökkel rendelkezik, a kettő kombinálásával azonban lehetőség nyílhat új típusú szerves szintézisek megvalósítására is.
Munkám során célom volt cinkonaalkaloid-alapú organokatalizátorok és átmenetifémsók kombinálásának tanulmányozása többféle reakciótípusban. Ennek érdekében először előkísérleteket végeztem a katalizátor egységek aktivitásának meghatározására, majd egy tandem reakciót vizsgáltam, ahol egy organokatalitikus lépést követő átmenetifém katalizált lépéssel biológiailag aktív vegyület előállítására van lehetőség „egy-üst” reakcióban (1. ábra). Organokatalizátorként cinkona-(tio)négyzetamidot és -tiokarbamidot használtam réz-, nikkel-, és ezüst-acetát átmenetifémsókkal kombinálva. Az organokatalizátorokat Michael-addícióban alkalmaztam kiváló termeléssel és enantioszelektivitással. A fém katalitikus aktivitásának vizsgálata A3-reakcióban történt, ahol gyengébb termelést értem el, azonban a mindkét katalitikus módon végrehajtható Friedel–Crafts-reakcióban ismért kiemelkedő termelést és jó enantioszelektivitást tudtam elérni. A tandem reakcióban elért eredmények tükrözik az előkísérletek tapasztalatait, miszerint az organokatalizátor egység aktívabb marad a kombinált katalizátorban, mint a fém egység. Azért, hogy jobban megértsem a katalizátor működését és aktivitását mind számításos kémiai módszerrel, mind kísérleti úton, műszeres analitikai vizsgálattal, meghatároztam a keletkező organokatalizátor–átmenetifém komplex szerkezetét.
