A CYP2D6 polimorfizmusai: genotípustól a fenotípusig
A citokróm P450 (CYP) szupercsaládba olyan polifunkciós enzimek tartoznak, melyeknek döntő szerepe van a gyógyszerek metabolizmusában. A legtöbb humán CYP génre jelentős genetikai polimorfizmus jellemző, számos mutáció megváltozott metabolikus aktivitáshoz vezet. A CYP2D alcsalád egyetlen fehérjét kódoló génje a CYP2D6. Ez az egyik legjobban tanulmányozott CYP izoenzim, mivel csekély májbeli mennyiségének (< 2%) ellenére az összes alkalmazott gyógyszer 25-30%-ának metabolizmusáért felelős. A CYP2D6 génnek eddig több mint 100 allélvariánsát írták le, a pontmutációk mellett génkópiaszám-változások, inszerciók, deléciók is előfordulnak. Az izoenzim különlegessége, hogy jelenlegi tudásunk szerint expressziója nem indukálható xenobiotikumokkal, az enzim aktivitását kizárólag a genetikai háttér határozza meg. Az aktivitástól függően négyféle fenotípus csoportot különböztetünk meg: lassú (PM), intermedier (IM), gyors (EM) és ultra-gyors (UM) lebontási sebesség alakulhat ki.
TDK munkám célja a polimorfizmus és a fenotípus kapcsolatának vizsgálata volt. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy becsülhető-e az adott fenotípus a genotípus meghatározásával. A genotipizálás során kimutattuk a CYP2D6 gén európai fehér populációban leggyakrabban előforduló funkcióvesztéssel (*3, *4, *6), illetve funkciócsökkenéssel (*10, *41) járó alléljait, detektáltuk a génkópiaszám-változást (CNV) (teljes géndeléció (*5), duplikáció, multiplikáció), valamint egy nemrégiben azonosított, promóter régióban lévő pontmutációt (-1584C>G), amely egyes tanulmányok szerint a vad típusú allél fokozott transzkripciójához vezethet. Mivel nem csak funkcionális, hanem null allél is duplikálódhat, a fenotípus becsléséhez fontos ezek között különbséget tenni. A CNV analízis és a genotipizálás ötvözésével kifejlesztettünk egy olyan kvantitatív módszert, amivel képesek vagyunk külön detektálni a vad allél és a leggyakrabban előforduló null allél, a *4 kópiaszámát. A magyarországi májdonorok CYP2D6 aktivitását vetettük össze a genotípussal, ami csak az esetek egy részében magyarázta a mért fenotípust. A PM fenotípusú donorok gyakorta csak egy funkcióvesztő mutációt hordoztak, emiatt további funkcióvesztő vagy csökkent működőképességet eredményező mutációk sejthetők a háttérben. Az ultra-gyors metabolizáló fenotípust sem támasztotta alá minden esetben a CYP2D6 gén duplikációja. Összegzésként azt mondhatjuk, hogy a leggyakrabban előforduló polimorf CYP2D6 allélok kimutatásával csak részben becsülhető meg a CYP2D6 fenotípus, további variánsok meghatározásával, más duplikációra képes allélok kvantifikálásával kell pontosítanunk a genotípus alapú fenotípus becslést.
szerző
-
Juhász Cintia
biomérnöki
nappali
konzulensek
-
Dr. Monostory Katalin
, (külső) -
Kiss Ádám Ferenc
tudományos segédmunkatárs, MTA Természettudományi Kutatóközpont Enzimológiai Intézet (külső)
