Vízben rosszul oldódó hatóanyag gyógyszertechnológiai fejlesztése szilárd gyógyszerformává
Az utóbbi két évtizedben egyre növekvő kihívásként jelenik meg a vízben rosszul oldódó hatóanyagok kioldódásának a javítása, mely területen a gyógyszertechnológia kiemelt jelentőséggel bír. Ezért munkám célja egy jó permeabilitású, de rossz vízoldhatóságú (BCS 2) gyógyszerhatóanyag oldhatóságánák és kioldódásának javítása innovatív gyógyszertechnológiai eljárásokkal, ezzel megnövelt biohasznosulás elérése volt.
Előre felépített stratégia alapján megfelelő oldószer kiválasztása után a vizsgálatokat széleskörű mátrix anyag összehasonlításokkal kezdtem. Szilárd diszperziókat állítottam elő elektrosztatikus szálképzéssel és meghatároztam a technológia lehetőségeit és korlátait nagyszámú polimer esetében. A hatóanyag tartalmú szálak morfológiájának tanulmányozása pásztázó elektronmikroszkóppal történt (SEM). Emellett a hatóanyag és a polimer mátrix fizikai állapotát differenciális pásztázó kalorimetria (DSC), porröntgen-diffrakció (XRPD) segítségével vizsgáltam. Lényeges paraméter az amorfizálhatóság mértéke, amely a DSC vizsgálatok szerint teljesnek adódott csaknem valamennyi alkalmazott polimer esetében. Az amorf állapot stabilitásában viszont már lényeges különbségek adódtak az egyes polimerek között, elsősorban a hatóanyag és polimer összeférhetőségektől, üvegesedési hőmérsékletektől függően. A stabilitási vizsgálatok a minták előállításától számítva hét hónapig tartottak.
A kioldódási kísérletek jelentős különbségeket mutattak egyes polimer mátrixok esetében. Számos esetben jelentősen sikerült javítani a hatóanyag kioldódását mivel a hatóanyag kristályos formából amorf állapotba került. Nagyobb dózisoknál a hatóanyag későbbi kicsapódását az alkalmazott adalékrendszerek teljes mértékben megakadályozni nem tudták, viszont késleltetni igen ezzel potenciálisan hosszabb időt hagyva az in vivo felszívódásra. Ennek megoldásra különböző lehetőségeket vázoltam. A képzett nanoszálszövedék-rendszerek különböző meghatározott tulajdonságai alapján (kioldódás, gyárthatóság, feldolgozhatóság) kiválasztott rendszerekkel kísérletet tettem nagyobb hatóanyag tartalmú szálak képzésére, majd a technológia méretnövelésére Szerves Kémia és Technológia Tanszék által kifejlesztett nagysebességű szálképző berendezés segítségével.
Végső célom volt a létrehozott amorf rendszerből megfelelő gyógyszerforma létrehozása, ennek megvalósulása érdekében a szálas rendszerekből tablettákat alakítottam ki, ami nagy jelentőséggel bírhat a későbbi ipari alkalmazhatóság szempontjából.
szerző
-
Bodák Brigitta
vegyészmérnöki
nappali
konzulensek
-
Dr. Nagy Zsombor Kristóf
egyetemi docens, Szerves Kémia és Technológia Tanszék -
Dr. Marosi György
, Szerves Kémia és Technológia Tanszék
