Kémiailag és fizikailag kötött amilóz alapú királis állófázisok folyadékkromatográfiás összehasonlító vizsgálata
Mind analitikai mind preparatív vonatkozásban a legnagyobb enantiomerelválasztó képességgel a poliszacharid-alapú királis állófázisok rendelkeznek. A kereskedelmi forgalomban kapható állófázisokkal a gyógyszerszerű vegyületekhez köthető királis elválasztási problémák több mint 90%-a sikeresen megoldható.
Ezen királis állófázisokban általában fizikai kölcsönhatásokkal kötik a módosított poliszacharidot a szilikagél felületéhez, ekkor úgynevezett „coated” állófázis keletkezik. Ennek következtében számos oldószer, mint például az etil-acetát, tetrahidrofurán (THF), aceton használata tiltott, mivel ezek megduzzasztják, vagy leoldják a poliszacharid réteget a szilikagél felületéről. Ennek megoldására intenzív kutatások eredményeként a szilikagélhez kémiailag kötött, úgynevezett „immobilized” állófázisokat hoztak létre, ahol a szerves oldószerek széles skálája alkalmazható. Az első ilyen típusú állófázisokat 2005-ben a Daicel Chemical Industries hozta kereskedelmi forgalomba.
Munkánk során három különböző királis állófázis kromatográfiás tulajdonságait hasonlítottuk össze. A LUX Amylose-1 (Phenomenex), LUX i-Amylose-1 (Phenomenex), illetve a Reprosil Chiral MIA (Dr. Maisch GmbH) állófázisok azonos királis szelektort (amilóz tris(3,5-dimetilfenilkarbamát) tartalmaznak, azonban az első állófázist fizikai kölcsönhatásokkal, míg a másik két állófázist kémiai kötésekkel rögzítették szilikagélhez. Elővizsgálatokat követően tizenegy királis β-blokkoló hatású vegyületet választottam analitnak. Az alkalmazott oldószerek n-heptán, etanol, acetonitril, illetve izopropil-alkohol különböző arányú elegyei voltak, melyekkel normál és fordított fázisú méréseket végeztem. Ezen eluensek segítségével a legtöbb racém elegy enantiomerjeinek elválasztását sikeresen megvalósítottuk.
Az adott oldószerekkel elvégzett vizsgálatok eredményei alapján arra következtethetünk, hogy a szilikagélhez történő kémiai kötés nagyban befolyásolja a szelektor enantiomerszelektivitását, mely hatásért nagy valószínűséggel a nagyobb számban kialakuló nem specifikus kölcsönhatások felelősek. Ugyanakkor ezen állófázisok enantioszelektivitása egyéb nem-standard oldószerek használatával növelhető. Számos esetben tapasztaltam eltérést a kromatográfiás tulajdonságokban a két „immobilized” állófázis összehasonlítása során, így kijelenthető, hogy a sikeres enantiomerelválasztás nagymértékben függ az állófázis gyártási módszerétől is.
szerző
-
Petrik Zsófia
Vegyészmérnöki mesterképzési szak, nappali MSc
mesterképzés (MA/MSc)
konzulensek
-
Dr. Balogh György Tibor
egyetemi docens, Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék -
Dr. Tóth Tünde
egyetemi docens, Szerves Kémia és Technológia Tanszék
