A 4'-dietilamino-3-hidroxiflavon fotokémiai tulajdonságai
A 4’-dietilamino-3-hidroxiflavon fotokémiai tulajdonságai
Szakács Zoltán MSc. II. évfolyam
Témavezető: Dr. Kubinyi Miklós egyetemi tanár
BME Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék
Konzulens: Dr. Kállay Mihály egyetemi docens
BME Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék
A 3-hidroxiflavon több származékát fluoreszcens jelzőanyagként használják biomolekuláris kölcsönhatások vizsgálatában. Emissziós spektrumukban két sáv jelenik meg: az egyik a ’normál’ (N*), a másik a tautomer (T*) forma gerjesztett állapothoz tartozik. A T* forma az N*-ból gerjesztett állapotú proton átmenet (excited state intramolecular proton transfer = ESIPT) során jön létre. A proton transzfer mértéke érzékeny a lokális környezetre, ezáltal a két emissziós sáv intenzitásarányából következtethetünk a mikrokörnyezet megváltozására. A 3-hidroxiflavon alapú szenzorok gyakori alkalmazása indokolttá teszi fotostabilitásuk vizsgálatát is.
Kutatómunkám során optikai spektroszkópiai kísérletekkel és kvantumkémiai számításokkal tanulmányoztam a 4’-dietilamino-3-hidroxi-flavonban lejátszódó ESIPT folyamatot és a festék tartós UV besugárzás hatására bekövetkező átalakulását. A kutatások kiterjedtek a fémkomplexekben kötött festék reakcióinak vizsgálatára is, melyek közül a Mg2+ és a Ca2+ komplexet tanulmányoztam részletesebben.
Az irodalom szerint a 3-hidroxiflavon alapvegyület fotolízise során gyűrűátrendeződés játszódik le, a két vegyértékű fém ionokkal képzett komplexeinek esetén viszont egy oxidációs folyamatot észleltek, mely során egy O2 beépül a molekulába és egy CO távozik. A vizsgált, dietilamino csoporttal szubsztituált vegyület esetén az utóbbi reakciót figyeltük meg fémionok távollétében is, tehát a szubsztituens megváltoztatta a fotokémiai reakció jellegét.
