Gyűjtőpont kijelölő módszertan kidolgozása igényalapú kisbuszos szolgáltatáshoz
A rugalmas és igényalapú (DRT) szolgáltatás a hagyományos közlekedési formákhoz képest magasabb színvonalú szolgáltatást biztosít; alkalmazásával növelhető az ellátandó terület kiszolgálása, alacsonyabbak a gyaloglási távolságok, ezáltal csökkenthető a helyváltoztatási idő is. Fenntartható közlekedési alternatívát nyújt, hiszen igazodik az utazási igényekhez, emiatt csökkenthető a felesleges futások száma, racionalizálható a felkínált utaskapacitás.
Kutatásom során az igényalapú szolgáltatások tervezését támogató módszertant dolgoztam ki, a gyűjtőpontok megfelelő elhelyezésének biztosítása érdekében. A gyűjtőpontok kijelölését kétféle megközelítésből vizsgáltam: általános és igényközpontú megközelítés.
Az általános megközelítés geometriai modellekre épül, előnye, hogy széleskörben alkalmazható, iránymutatást nyújthat a szolgáltatás hálózattervezése során; hátránya, hogy közelítő eredményt nyújt, az utazási igények általános területi jellemzők használatával csupán becsülhetők. Az igényközpontú megközelítés potenciális igényfelmérés eredményeire épül; előnye, hogy a gyűjtőpontok kijelölését konkrét igénypontokhoz rendeli, ezáltal pontosabb megoldást nyújt; ugyanakkor széleskörű adatgyűjtést igényel.
A megközelítések egy lehetséges gyakorlati alkalmazását a szentendrei iskolabusz példáján keresztül mutatom be és hasonlítom össze átlagos gyaloglási távolság, lefedettségi mutatók alkalmazásával. Az igényközpontú megközelítés megvalósításához a helyi lakosok igényeit feltáró kérdőíves adatbázis is rendelkezésemre állt. A kidolgozott módszertanom alkalmazásával az igényeknek megfelelő szolgáltatás indítható, ami növelheti a szolgáltatás elfogadását, népszerűségét.
szerző
-
Korompay Márton
Közlekedésmérnöki
mesterképzés (MA/MSc), nappali
