Sűrűbb követés vagy jobb feltárás? Autóbusz-hálózat értékelő módszer kidolgozása kis és közepes városokra
Napjaink közlekedését számos tényező befolyásolja. Az életviteli szokások jelentős változása figyelhető meg, ami az utazási szokásjellemzők, így a mobilitási struktúra átalakulását is maga után vonja. Az igények és a kínálat összehangolása számos esetben a hagyományos módszereket alkalmazva kevésbé hatékony társadalmi és gazdasági vonatkozásban, így újszerű, innovatív megoldások vizsgálata szükséges.
A hagyományos városi autóbusz-hálózat a 15–100 ezer fő népességű városokban egyre inkább jelenléti, néhol perifériás szerepet tud betölteni a város közlekedésében. Az elmúlt évtizedekben az utasszámok csökkenése, a kiadások növekedése és a gépjárműforgalom növekedése jellemzi a hasonló helyzetű városok mindennapi közlekedését.
Az autóbusz-hálózat fejlesztésére vonatkozó lakossági igények ugyanakkor egyre szerteágazóbbak, tekintettel a kertvárosi lakóövezetek növekedésére és a településszerkezet átalakulására. Ennek eredményeképp gyakori a viszonylathálózat töredezettsége is, az azonos viszonylatjelzéssel közlekedő járatokra vonatkozó kiegészítő jelzések, útvonalváltozatok megjelenése is.
A kutatás alapkérdése, hogy ezeken a kisebb településeken bizonyos jellemzőkkel bíró területeken milyen járatsűrűséggel és megállóhelyi területi lefedettséggel (figyelembe véve a városrészi adottságokat) érhető el attraktív, felhasználói és üzemeltetői szempontból optimális hálózati kialakítás az üzemeltetési paraméterek jelentős megváltoztatása nélkül. Jelen kutatás célja módszer fejlesztése a kapacitáskorláttal meghatározott viszonylathálózati struktúrákat értékelésére, szempontént figyelembe véve egy lehatárolt városrészre meghatározott járatsűrűséget, a megállóhelyi lefedettséget, a rá- és elgyaloglást esetenként helyettesítő módok (pl.: kerékpár, roller, személygépjármű) alkalmazhatóságát, a körzet városszerkezeti elhelyezkedését, valamint a terület jellegét. Az értékelést a tényleges és érzékelt teljes utazási idők összehasonlítása adja. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó szakirodalom túlnyomó része a nagyvárosok közlekedésének kérdéseivel foglalkozik, a módszer kidolgozása során a nagyvárosi kutatási előzményeket is felhasználtam.
A módszert Szombathely egyes városrészeire alkalmazom, tekintettel azok jellemzőire. A módszer alkalmazása támogathatja a célterületen történő koncepcionális közlekedési szolgáltatástervezést, a potenciális szolgáltatási irányelvek kijelölését.
szerző
-
Bálint-Szedmák Mátyás
Közlekedésmérnöki
mesterképzés (MA/MSc), nappali
