Anyagfelhasználási problémákat támogató döntési modell fejlesztése tekercs formában felhasznált alapanyagok esetére
A dolgozat fő célja egy olyan döntési modell fejlesztése a cégek számára, amelynek köszönhetően gyorsan és könnyedén meg lehet állapítani, hogy a tekercsen tárolt alkatrészek mely kezelési formája optimális.
A témám ötletét az a cég ihlette, ahol a szakmai gyakorlatomat végeztem. Ez egy elektronikai gyártó cég, így nagyon sok, az SMT (Surface Mount Technology, Felületszerelési technológia) gyártás során használt alkatrészt tekercses hordozón tárolnak, és arról fűzik fel a beültető gépekre. A tekercses alkatrészek a cégnek rengeteg problémát és fejtörést okoznak. A modellem ezen problémák egyikére hivatott megoldást találni.
Egyik érdekes gondolatkör, hogy az alapanyagraktárban milyen formában a legcélszerűbb a tekercseket tárolni. Azonban erre mára már több ipari megoldás is létezik. Amire viszonyt kevesebb egzakt megoldás van, az a darabtekercsek kezelése. Darab tekercsek alatt az olyan tekercses hordozókat értem, amelyeken már minimális darabszámú alkatrész található csak meg. Tehát, már használva volt a tekercs, de nem fogyott le róla az összes alkatrész. Olyan kevés alkatrész maradt rajta, ami valószínűsíthetően önmagában nem kerül már beépítésre. Ez a darabszám tekercs fajtánként és gyártási palettánként eltérő.
Ezen tekercsek tárolása rengeteg helyet vesz el a raktárból, hiszen hiába van a tekercsen már kevés alkatrész, az egész tekercset el kell tárolni. Amennyiben ezeket a darabtekercseket nem kezeli a cég viszonylag rövid időn belül, megtelhet a raktárának a kapacitása.
Ezeket a tekercseket többféleképpen lehet kezelni. Az egyik módja, hogy egy bizonyos, meghúzott darabszám alatt selejtezzük őket. Ekkor ugyan kidobjuk a még be nem épített jó alkatrészeket, viszont megnyerjük a tárolási kapacitást. Van lehetőség a darab tekercsek ragasztására is. Ekkor a ragasztási költséggel és idővel kell számolni a cégnek. Elképzelhető az a megoldás is, hogy az SMT sorra egymás után fűzzük fel a tekercseket. Ez a sor állását fogja eredményezni, de megnyerhető ezzel is a raktár kapacitása illetve a ragasztás költsége is megspórolható. Előfordulhat olyan cég, amelyik annyira változik az egyszerre felhasznált alkatrészmennyiség illetve a termékek fajtája is nagy, ahol megérheti a sima visszatárolás is. Ez abban az esetben lehetséges, ha látható, hogy létezhet olyan gyártási mennyiség, amely ezeket a kis darabtekercseket felemészti.
Modellem nem stratégiai, hanem taktikai szinten nyújt megoldást. Tehát adott cikkszámú tekercs esetében állapítja meg, hogy annak mely kezelési módja az optimális.
szerző
-
Szereda Natalja
Logisztikai mérnöki
mesterképzés (MA/MSc), nappali
konzulens
-
Dr. Bóna Krisztián
egyetemi docens, Anyagmozgatási és Logisztikai Rendszerek Tanszék
