Modellezési kihívások feltárása a városi áruszállítási feladatok drónokkal történő támogatása esetén
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Anyagmozgatási és Logisztikai Rendszerek Tanszékének City Logisztikai Kutatócsoportja már több éve foglalkozik a városi koncentrált igénypont-halmazok áruellátásának vizsgálatával. Miután a logisztika szakterületében az egyik legfontosabb tényező az idő, így a Kutatócsoport munkájában is megkezdődött a drónos áruszállítási technológia vizsgálata, mely az elmúlt években rendkívül nagy figyelmet kapott világszerte. Az eddig megszerzett tudás és az információhalmaz segítségével sikerült alátámasztani, hogy drónok implementálására a városi áruellátásban szükség lenne, és számos, akár drónokkal is kezelhető városi áruszállítási tranzakció van a koncentrált igénypont-halmazok city logisztikai rendszerében is. Ezen felül a drónos megoldások gyorsaságának köszönhetően ad-hoc jellegű feladatokat egyszerűen meg lehetne oldani, és az áruszállítás időszükségletét és költségét is csökkenthetné az autonóm drónok használata.
Mivel bebizonyosodott, hogy megéri foglalkozni a szakterülettel, megfogalmazódott az igény különböző modellek felépítésére, melyekkel az autonóm drónok használatának relevanciáját, vagy éppen feleslegességét igazoló becsléseket tudunk adni a jövőre nézve, különböző áruszállítási feladatokat vizsgálva. Egy megbízható modell megalkotásához azonban sok tényezőt figyelembe kell venni. Fontos például a környezeti tényezők és jelenségek pontos ismerete, makró-, mezo-, de akár már mikroszkopikus szinten is, de vizsgálni kell a modellekben a drónok kötöttségeit mind fizikai, mind jogi kérdéskörökben. Kutatásom első célja egy olyan modell megalkotása volt, amely a rendelkezésre álló dróntechnológia és a city logisztikai rendszert jellemző bemeneti adatok alapján képes választ adni arra a kérdésre, hogy érdemes-e részben vagy egészben drónokat használni az adott szállítási feladat kezelésére Azonban a kutatás előzményeinek feltárása közben több érdekfeszítő kérdés is megfogalmazódott, melyekre még nincsenek egzakt válaszok megfogalmazva a szakirodalomban. Arra a következtetésre jutottam, hogy a jelenlegi tudásunk a drónok szakterületén még nem elég szerteágazó ahhoz, hogy minőségi, megbízható modellt tudjunk alkotni. Ezáltal a kutatásom célja megváltozott, immár a városi áruellátást drónokkal támogató rendszerek modellezési kihívásainak kérdéseire keresem a válaszokat, melyek megfogalmazása tanúbizonyságot adhat arra, hogy egyáltalán érdemes-e foglalkozni a témával.
A vizsgálandó modellezési kihívásokat több nagyobb csoportra lehet osztani. Ezen csoportok közül az egyik a fizikai megkötések kérdésköre. A drónok fizikai tulajdonságaiból eredeztethetően, repülési idejük és a teherbíróképességük is igen korlátozott. A korlátozó tényezők csoportjába sorolandó az is, hogy jogilag még sok kérdéses terület van, melyek nélkül a drónok logisztikai célra való használata szabályos keretek között nem lehetséges. A jelenlegi szabályozások hiányossága által az Európai Unióban autonóm drón nem repülhet, a kereskedelmi célú repülések nagyobb távolságok esetén így túl sok embert igényelnének. Kérdéses az is, hogy a drónok esetében is lehet-e szükség légi forgalomirányításra, ezt is vizsgálnia kell majd a kapcsolódó modellekben. Az említetteken kívül még érdekes témakör a repülési időnek a vizsgálata, mivel egy olyan légtérben, ahol több drón dolgozik egyidőben, és egyéb objektumok is megjelenhetnek, valószínűsíthetően elő fog fordulni, hogy manőverezniük kell egymást kikerülve, meg kell állniuk, hogy ne keresztezzék egymás útját, esetleg sorban kell állniuk, és figyelembe veendők a környezeti tényezők is (szél, turbulencia stb.). A drónos áruszállítás modellezése és megvalósíthatósága szempontjából létfontosságú az említett kérdéskörök megválaszolása és ezek széleskörű ismerete, így ezeket a kérdésköröket fogom vizsgálni dolgozatomban.
