Egy budapesti átmenő főpályaudvar létesítésének komplex vizsgálata
Dolgozatom témájának alapja, hogy a nagyvárosokban történelmi okokból kialakult fejpályaudvari rendszereket a XXI. században már elavultnak, a hálózat hatékonyságát korlátozónak tekintjük, apropóját pedig az adja, hogy bár ennek megoldására az elmúlt 5-10 évben már számos különböző hosszútávú stratégia, koncepció és terv született egy budapesti főpályaudvar kialakítását szorgalmazva, de a prioritást élvező egyéb fejlesztések mellett ezek megvalósítására nem került sor. Ezen tervváltozatokat szeretném most lekövetni, aktualizálni.
Az utóbbi években több nyugat-európai főpályaudvar átadása megtörtént vagy minősíthető szakaszába érkezett az építkezés, ezek tapasztalatait felhasználva kívánom értékelni a vizsgálandó budapesti tervváltozatokat. A külföldi példák áttekintése után komplex szemlélettel keresem a választ arra, hogy valóban szüksége van-e Budapestnek egy ekkora volumenű vasúti beruházásra, és ha igen, akkor pontosan milyen formában, illetve ez mennyire illeszkedne a jelenleg megvalósítás alatt álló vagy már előrehaladott tervezési, előkészítési fázisban lévő fejlesztésekhez. A lehetséges alternatívákat három helyszínváltozaton vázolom fel: egy-egy egyszerűbb forgalmi elemzéssel előrevetítve és indokolva a megváltozott hálózati szerepköröket, kifejtve a megvalósítással jelentkező vasútüzemi előnyöket és hátrányokat, megvizsgálva a városi közlekedési kapcsolatokat és hogy az adott helyszínen történő kialakítás összhangban van-e a főváros és az adott kerület integrált városfejlesztési stratégiájával, összességében mennyire növelné a térség versenyképességét.
Végül egy multikritérium-analízissel, melyben a közlekedési és területfejlesztési tényezők mellett társadalmi-gazdasági indikátorokat is figyelembe veszek, kiválasztom az optimális megoldást, amely a későbbiekben részletesen kidolgozható, kidolgozandó lesz.
