Az integrált jegyrendszer bevezetésének lehetőségei Magyarországon
Magyarország Európai Unióba való belépésével vette kezdetét az a program, mely a következő évtizedekre a közösségi közlekedés általános átszervezését hozza magával. A döntéshozók célja a tömegközlekedés részarányának és szolgáltatási színvonalának emelése annak érdekében, hogy az az egyéni közlekedés alternatívája lehessen tetszőleges távolságú utazás esetén, az ország bármely területén. Ezen célok elérése érdekében létrehozott stratégiák fontos eleme az integrált közforgalmú közlekedési rendszerek kialakítása, mely az egyes ágazatok versenyének megszüntetését illetve minél magasabb szintű együttműködését kívánja elérni; a különböző alrendszerek együttműködéséből eredő szinergiák kihasználásával. Az integrált közforgalmú közlekedési rendszer létrehozása azonban rendkívül szerteágazó feladatkör: meghatározó lépései a szolgáltatási kínálat és a tarifák, illetve a különböző szolgáltatók utas-tájékoztatási rendszereinek integrációja. Ezeket az intézkedéseket először külföldi (elsősorban angol és német) példákon keresztül szemléltetem.
A külföldi példák után a fenti feladatkörök közül elsősorban az integrált jegyrendszer kialakításának további hazai lehetőségeit vizsgálom: a fővárosi „Budapest-bérlet” mintájára vidéki nagyvárosaink és agglomerációs közlekedésük megújításának lehetőségeit. Igyekszem rávilágítani arra, hogy a napi ingázók körében milyen kifogások merülnek fel a közösségi közlekedés szolgáltatásaival szemben, majd javaslatokat teszek a problémák kiküszöbölésére. Körüljárom az első ide kapcsolódó magyarországi fejlesztéseket: bemutatom az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ Zrt. és a GySEV Zrt. közösen létrehozott körmendi intermodális csomópontját, illetve többféle típusú, közösen kiadott kombinált bérleteiket, melyekkel megkönnyítik Szombathely város agglomerácós közlekedését, illetve lehetővé teszik a nyugati régió számos termelőüzemének dolgozói számára a napi, műszakokhoz igazodó közlekedést.
A felsoroltak együttes megvalósítása eredményezheti azt a közlekedéspolitikát, melynek célja, hogy a jövőben a közforgalmú közlekedés részarányát a személyközlekedésen belül a ma kedvezőnek számító szinten megőrizze, vagy akár egyes esetekben növelni is tudja, annak érdekében, hogy mind társadalmi, környezeti, mind pedig gazdasági szempontból is fenntartható közlekedési rendszert adjunk át örökségül utódainknak.
szerző
-
Klock György
Közlekedésmérnöki
mesterképzés (MA/MSc), nappali
konzulens
-
Nagy Zoltán
mestertanár, Közlekedéstechnológiai és Közlekedésgazdasági Tanszék
