Szükséges közlekedési mód meghatározása általános területi és közlekedési jellemzők alapján
Napjaink közlekedését számos tényező befolyásolja. Az életviteli szokások jelentős változása figyelhető meg, ami az utazási szokásjellemzők, így a közlekedési struktúra átalakulását is maga után vonja. Az igények és a kínálat összehangolása számos esetben a hagyományos módszereket alkalmazva kevésbé hatékony társadalmi és gazdasági vonatkozásban, így újszerű, innovatív megoldások vizsgálata szükséges.
TDK-kutatásom során célom olyan módszer megalkotása, mellyel kis és közepes városokban közlekedési módokat területi és közlekedési jellemzők alapján értékelve meghatározható azok szükségessége, relevanciája, ezáltal a személyközlekedési rendszer üzemeltetése gazdaságosabbá, fentarthatóbbá válik, továbbá javítja a település lakosságának életminőségét.
A módszer célterülete a 15 ezer főnél magasabb 100 ezer főnél alacsonyabb népességű települések, kisvárosok és közepesvárosok. Jelenleg az ilyen jellegű településeken a hét minden napján közlekedik valamilyen helyi (önkormányzati üzemeltetésű) autóbuszviszonylat, de az ilyen városok közösségi közlekedésének tervezési módszereire, alapelveire viszonylag kevés szakmai anyag áll rendelkezésre. Az alternatív, megosztáson alapuló közlekedési módok ezen városokban nem jellemzőek, továbbá újszerű megjelenésük révén ezek korábbi szakirodalmi tárgyalása sem teljeskörű, ugyanakkor bevezethetőségük vizsgálata fontos. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó szakirodalom túlnyomó része a nagyvárosok közlekedésének kérdéseivel foglalkozik, a módszer kidolgozása során a nagyvárosi kutatási előzményeket is felhasználtam.
A kutatás alapkérdése, hogy a kisebb településeken milyen eszközökkel, módokkal és módszerekkel növelhető a közlekedés hatékonysága; vagyis a járművek és a kiszolgáló-létesítmények szükségessége, azok maximális kihasználhatósága széleskörű hozzáférhetőség mellett. További cél a veszteségek (üresfutás, üresen állás) minimalizálása. Ez feltételezhetően a hagyományostól eltérő módok (bike-sharing, car-sharing, igény-alapú kisbuszos szolgáltatás) alkalmazását is igényli, azonban ezek hatékonysága nem mindig egyértelmű. A kidolgozott módszer segítségével ezek értékelése is elvégezhető. A kidolgozott módszer egy súlyozott multikritériumos elemzés. A közlekedési módok területi és közlekedési jellemzők szerinti értékelése, valamint a különböző paraméterek súlyának meghatározása szakértők bevonásával történik. A figyelembe vett területi és közlekedési jellemzők: népsűrűség, településen belüli elhelyezkedés, távolsági közlekedési csomópont elérhetősége, terület jellege, fajlagos napi utazásszám, és fajlagos napi utazási távolság, utóbbi kettő utazási motivációk és csoportok szerint differenciálva.
A módszer alkalmazása támogathatja a kis és közepes városokban történő koncepcionális közlekedési szolgáltatástervezést, a potenciális szolgáltatási területek, irányelvek kijelölését.
