Átlós elővárosi vasúti viszonylatok kialakítása Budapesten
Budapest elővárosi vasúti hálózata jelen formájában széttagolt, az egyes vonalak forgalmának összehangolása hálózati szinten lényegében megoldatlan, de még az egy irányba haladó vonalcsoportok esetén (pl. Rákospalota-Újpest, Rákos vagy Érd felé) is csak részlegesen megoldott. Ezen felül a meglévő pályakapacitás is erősen korlátozott az infrastruktúra elavultsága, illetve a jelentős tehervonati forgalom miatt. Nyugat-Európa számos nagyvárosában úgy oldották meg ezt a problémát, hogy a vasúti áruszállítást a településen kívülre helyezték, meghagyva a városon belüli pályák maximális kapacitását a személyszállításnak, ezen belül is jelentős mértékben külön választva az elővárosi és a távolsági vonatokat kiszolgáló infrastruktúrát. Előbbit szervesen integrálták a városi közlekedésbe, elősegítve ezzel az agglomerációból ingázóknak a központi területek elérhetőségét az átszállások számának csökkentésével, valamint az utazási igényeknek megfelelően kialakítottak átlós és körirányú viszonylatokból álló városi gerinchálózatokat.
A dolgozat az elővárosi övezetek lehatárolása és a problémák feltárása után számba veszi azokat a szükséges feltételeket, amik az átlós hálózat kiépítésének megkezdéséhez elengedhetetlen. A hallgató megvizsgál néhány, külföldön bevált hálózatkialakítási módszert, valamint elemzi a hazai rendszer sajátosságait, és ezek alapján javaslatot tesz a budapesti átlós hálózat kialakítására. Megvizsgálja, hogy az egyes járművek tárolása, karbantartása hogyan oldható meg úgy, hogy a járműfordákkal ezeket a tevékenységeket a külső végállomásokon tudják elvégezni, jelentős területeket felszabadítva ezzel a fővárosban.
Feltárja az elővárosi hálózat és a városi közlekedés jelenlegi kapcsolatait, és javaslatot tesz ezek fejleszthetőségére, átgondolására, és ha a forgalom megkívánja, egyes helyeken nagyobb intermodális csomópontok kialakítására, figyelembe véve a távolsági és nemzetközi vonatforgalom kapacitásigényeit is. Javasolja továbbá a városi hálózat olyan irányba történő fejlesztését, hogy az maximálisan integrálja szervezetébe az elővárosi közlekedést is lebonyolító vonalakat, és megoldja a vasútvonalak, állomások között az utasok minél egyszerűbb áramlását.
Végezetül a több, egymásra épülő koncepció összegzése, kiértékelése történik meg, közlekedésüzemi és utasszempontok figyelembe vételével.
