Nanokristályos lágymágneses anyagok bevezethetőségének vizsgálata gépjármű elektromotorok gyártásába
A közlekedést ma a belsőégésű motorok dominanciája jellemzi. Ez a hegemónia azonban megtörni látszik, mert az új emissziós előírások, a környezetvédelem és az egyre fogyó olajkészletek következtében mindinkább felmerül az igény másfajta hajtások és üzemanyagok alkalmazására. Ilyen régi-új „üzemanyag” lehet a villamos energia, aminek terjedése révén igény lett az elektromos autók nagyobb volumenű gyártására. A nagy ipari gyártók folyamatosan keresik a megoldásokat az egyszerű konstrukciójú elektromotor minél termelékenyebb és olcsóbb gyártásához.
Az elektromotorokban található álló rész (sztator) és forgó rész (rotor) hagyományos, túlnyomóan FeSi lágymágneses lemezelemekből állítják össze, melyeket jelenleg stancolással készítenek. Feladatom volt a korszerű lágymágneses anyagok, a Finemet és Metglas alkalmasságának vizsgálata elektromotor részegységének gyártásához. A kiinduló alapanyag szerkezete amorf, ennek köszönhetően nagy keménység és ridegedésre való hajlam jellemzi. A stancoló prés szerszámát nagyon koptatná az üvegfém, és a kivágott termék is megrepedhet, így más technológia bevezethetőségét kellett megvizsgálni. A választás a lézersugaras vágásra esett, melynek hátránya a hőhatás, ami az amorf anyagok jelentős szerkezetváltozását okozhatja. Ezzel kedvezőtlen irányba módosulhatnak a mágneses és mechanikai tulajdonságai a legyártott lemezszegmensnek.
Mérési ütemterv alapján meghatározott méretű lágymágneses próbatestek lézeres vágás utáni hőhatásövezetének mikrokeménység, röntgendiffrakciós és metallográfiai vizsgálatát, illetve DSC analízist hajtottam végre. Az eredményeket összesítettem és feldolgoztam, ezáltal lehetett következtetni az ipari gyártásba
való bevezethetőségére.
