Napelemes beruházások nem pénzügyi kockázatainak mérése
A megújuló energiaforrások korszakának hajnalát éljük. A véges készletekkel rendelkező konvencionális energiahordozók mint a kőolaj, földgáz, szén, stb. készleteinek kitermelése már belátható időtávon belül több energiát fog igénybe venni, mint amennyit nyerhetünk belőlük, egyszerűen fogalmazva nem éri majd meg kitermelni őket semmilyen szempontból sem. Habár addig még több évtizednek is el kell telnie, hogy erről úgy beszélhessünk, hogy aktualitása is van, azonban a globális felmelegedés már most is érezteti hatását.
A konvencionális erőművek túlnyomó része használ valamilyen fosszilis energiahordozót amely elégetése szén-dioxidot bocsát ki, ezzel növelve a föld üvegházhatását. Mindkét problémára megfelelő megoldást nyújtanak a megújuló energiaforrások, amelyek energiatermelése karbonmentesnek tekinthető. Azonban beruházói oldalról a világon nagyrészt elterjedt kötelező átvételi rendszer ellenére is komoly kockázatok jelentkeznek akár hitelből akár önrészből kerül a projekt megvalósításra. A kivitelezés után, az esetek túlnyomó többségében nem vesznek tudomást az üzembentartók az egyes berendezések degradációjáról, elhasználódásáról. Ahogy az idő telik a napelemek egyre kevésbé teljesítik az előírt gyári határértékeiket, ezzel csökkentve az évente befolyó pénzösszegeket amelyek adott esetben a hitelt hivatottak fedezni. Dolgozatomban ki fogok térni a napelemes rendszerek degradáció és a kedvezőtlen időjárás okozta teljesítménycsökkenésének nem-pénzügyi kockázatára és bizonytalanságára, szcenárió analízissel és monte-carlo szimulációval.
