A Magyar Falu Program első 5 évének területi elemzése
A hazai forrásból megvalósuló Magyar Falu Program (továbbiakban: MFP) 2018-ban kezdődő elindulása óta még nem született egy átfogó tanulmány arról, hogy milyen területi eloszlást mutatnak a forrástámogatások. Az MFP 5000 fő alatti lakosságszámmal rendelkező településeknek nyújt fejlesztési alternatívát, a legszükségesebbnek gondolt fókuszterületen. A forrásallokáció elemzésénél a településnél egy magasabb szintű térségi szintre, járásokra (LAU 1) végeztem el a vizsgálatot, míg a további elemzéseknél – például az 5000 fő alatti települések aránya a kiválasztott tér összes településszámához viszonyítva – hangsúlyt kapnak a tervezési-statisztikai régiók is (NUTS 2). Egy jóléti államnak kötelessége biztosítani a megfelelő infrastruktúra meglétét azon településeken, ahol önerőből ezeknek kivitelezése kiemelten nehéz, mint közlekedés vagy szociális tényező. A dolgozat első részében lehatárolom a vidéket, mint a megvalósulás központi színterét, arra keresve a választ, milyen jellemzőkkel rendelkezik. Fontos megismerni, hogy a magyarországi területfejlesztés milyen irányokat adott a vidék számára és ez miként feleltetető meg a később létrehozott MFP-vel. A statisztikai elemzés részében egy komplex mutatót (Bennett féle) hozok létre, amihez gazdasági, társadalmi és környezeti indikátorokat használok fel. Az egy főre jutó MFP támogatásnál vizsgálni fogom a komplex mutató közötti korrelációt, khi-négyzet próbát (illeszkedésvizsgálat) számolok a támogatások eloszlásáról. Ezt követően pedig a Modern Települések Fejlesztéséért felelős kormánybiztossal, Gyopáros Alpárral készítek egy mélyinterjút, ahol az MFP során felmerült tapasztalatok, tervek és az irányok meghatározása lesz középpontban.
