Személyes Azonosság és Manipuláció

A manipuláció filozófiai problémáját a szabad akarat kompatibilista felfogásával szemben vezették be. Általában ugyanis, a kompatibilisták pusztán annyit követelnek meg a szabad akarat fogalmának definiálásában, hogy a cselekvő saját maga döntsön a tettei felett. Ezekben az elméletekben az ágens a saját meggyőződései és hitei mentén dönt a cselekvése felett. Így az ágens szabadságához két tényezőre van szükség: egyfelől, hogy képes legyen saját magában felismernie saját motívumait, motivációt másfelől pedig, hogy képes legyen ezek alapján cselekedni. Ez a képességet hívják a racionális önkontrollnak.

Azonban nyilvánvalóan a cselekvő felelőssége megkérőjelezhető abban az esetben, ha egy manipulátor kényszeríti az ágenst egy bizonyos tett végrehajtására. Az ilyen - manipulált - cselekvők a kompatibilista felfogás szerint továbbra is felelősnek kellene lenniük, ha az iménti meghatározását vesszük a szabadságnak és a felelősségnek. Hiszen a manipuláció eseteiben az un. racionális önkontroll feltételei érintetlenek maradnak. Számos filozófus (Mele: 2006, Kane: 1996, Pereboom: 2001, Fischer and Ravizza 1998, 194–202, 230–239 and Haji and Cuypers 2004, Russell: 2002a) elfogadja, hogy a manipuláció eseteiben nem tarthatjuk felelősnek a cselekvőt annak ellenére, hogy a racionális önkontroll feltételei adottnak, melyek egyébként felelőssé tennék az ágenst.

Alfred Mele (2006: 171-72) szolgált a következő érdekes példával a manipuláció egyik esetéről. Képzeljük el a következő esetet; Beth egy végtelenül kedves ember és egész eddigi életében csakis kedves dolgokat tett, így kétségtelenül csodálatos morális karakterrel rendelkezik. Azonban egy éjszaka egy gonosz manipulátor, nevezzük Black-nek, kicseréli Beth morális karakterét Chuck valóban ördögi karakterével. Másnap reggel Beth, birtokolván Chuck ördögi karakterét, szörnyű tervet eszel ki és meggyilkolja szomszédját. Fontos megjegyezni, hogy Chuck morális karakterét Black úgy helyezte Beth meglévő emlékeibe, hogy az tökéletesen illeszkedett és így a kompatibilisták racionális önkontroll feltételi kivétel nélkül teljesültek, így Beth-nek felelősnek kellene lennie azért, hogy megölte szomszédját. Azonban a manipuláció ténye bennünk azt a morális intuíciót kelti, hogy mégse tartsuk Beth-et felelősnek.

Az előadásomban Mele példája ellen érvelek. A fő állításom, hogy egy ilyen Mele-féle példát nem lehetséges anélkül kigondolni, hogy a személyes azonosságról alkotott fogalmunk ne sérülne. Mivel Beth személyes azonossága kérdésessé vált a példában, ezért nem tartjuk felelősnek a Mele-példában és nem a manipuláció ténye miatt. Feltételezvén Mele példájának a logikai ellentmondásmentességét, - amely önmagában kétséges - amellett érvelek, hogy a személyes azonosság fogalma nem pusztán a standardizált definíciót kell, hogy magában foglalja, mely szerint a személyes azonosságot az ágens emlékeinek kapcsoltsága és folytonossága adja, hanem egy a morális ének közti folytonosság és kapcsoltság is adott kell legyen.

szerző

• 
  Ziegler Zsolt
  alkalmazott közgazdaságtan
  alapszak

konzulens

• 
  Dr. Margitay Tihamér
  Tanszékvezető, Filozófia és Tudománytörténet Tanszék