Robert Fludd és Johannes Kepler vitája a matematika természettudományokban betöltött szerepéről

A tisztán racionális alapokon nyugvó természettudomány kialakulásának fontos állomása volt a XVI.-XVII.században lezajlott tudományos forradalom, amelyben a kvalitatív leírásmód helyébe lépett a kvantitatív, matematikai megközelítés. A vallásos és a tudományos célkitűzések ebben az időben még összefonódtak, erre az átmenetre példa Johannes Kepler.

Kepler és Fludd megkíséreltek műveikben átfogó képet adni a kozmoszról. Mindketten a püthagoreus tradícióhoz nyúltak vissza, amelyben az ún. harmonikus arányok jutottak központi szerephez. Kepler a bolygók Naptól mért távolságának arányairól próbálta belátni hogy isteni eredetűek, az öt platóni szabályos testtel összefüggésbe hozva azt. Meglepő tény, hogy ez a modell jó közelítéssel írja le az egyes bolygók Naptól mért középtávolságainak viszonyát. Keplerben keveredett az egzakt törvények megfogalmazásának készsége, vallásossága és a számmisztikára való hajlama.

Fludd a kozmikus harmónia kifejezésére szimbolikus képeket használt. Egy-egy ilyen kép a mikro- és makrokozmosz összefüggéseit ábrázolja, ez a valóságnak egy közvetlenül nem hozzáférhető síkja. A képi megjelenítés és a matematikai reprezentáció az ismeretek demonstrációjának különböző módjai, Kepler és Fludd vitája ezzel kapcsolatos.

A tudományos elméletek felállításakor az intuíció és a figyelem iránya is fontos szerephez jut. A mágikus-alkímiai és a tudományos gondolkodásmód konfliktusát ebből a szempontból is meg lehet közelíteni. Erről a témáról Wolfgang Pauli XX.századi fizikus és C.G. Jung levelezésében is esik szó. Jung elmélete szerint a kogníció tudatelőtti, szimbolikus szintjén a tiszta fogalmak helyét képek foglalják el, amelyek erős érzelmi töltettel bírnak. Ezt ők is párhuzamba állították Kepler és Fludd vitájával.

szerző

• 
  Karacs Kinga
  Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskola
  doktori képzés

konzulens

• 
  Dr. Fehér Márta
  , Filozófia és Tudománytörténet Tanszék