Posch Jenő nyelvfilozófiája
Posch Jenő filozófiai munkássága a XX. század első negyedére esik. A magyar filozófia történetében csak kevesek által elfogadott materializmus legradikálisabb képviselője (pozitivista "felhangokkal"). A nyelvvel kapcsolatos vizsgálódásai arra irányulnak, hogy kimutassa a mindennapi nyelv szaknyelvbe történő beemelésének kártékony, zavart okozó mivoltát. Ennek során saját és mások által végzett etimológiai vizsgálódásokra is hivatkozik.
Tudományos szempontból a metaforikus nyelvhasználatot - ill. annak "névértéken" vételét - is a nyelvvel való visszaélés egyik esetének minősíti.
Kritikai vizsgálódásainak fő célpontja a laikus pszichológia (mai kifejezéssel népi pszichológia), amely szellemi létezőket - Posch minősítése szerint "mysticus chimerákat" - posztulál.
Posch maga behaviourisztikus módon értelmezi a mentális nyelvezetet. A mentális jelenségeket mozgásokra - mozdulatokra és/vagy kívülről nem látható "innervationalis" mozgásokra - vezeti vissza.
Posch Jenő életműve feldolgozatlan. Nézeteinek az adott filozófiatörténeti kontextusban vett újdonság jellegére, illetve koncepciójának néhány megoldatlan nehézségeire kívánok rámutatni.
