Stratégiai manőverezés és újrakeretezés, mint a meggyőzés eszköze

Előadásomban a pragma-dialektkai keretelméletben a stratégiai manőverezés kapcsán felmerülő keretezés problémát igyekszem elemezni. Elsődlegesen arra az érdekütközésre igyekszem fókuszálni, amely kritikai párbeszédben résztvevő szereplők retorikai és dialektikai céljai közt jelentkezik. Lehetséges ugyanis ugyanazt a propozíciót különbözőképp bemutatni egy közönség számára, anélkül, hogy a logikai azonosság bármely szabályát megsértenénk, ugyanakkor befolyásolni azt, hogy milyen döntést hoz az adott közösség az éppen diszkusszió alatt lévő üggyel kapcsolatban. Előadásomban amellett érvelek, hogy a materiális és procedurális kiindulópontok kiválasztása a nyitó szakaszban kiemelkedő jelentőségű az érvelés további folyamatára nézve, mivel ezek határozzák meg az érvényes érveket és a megfelelő prezentációs eszközök használatát.

A kritikai párbeszédben résztvevő egyes szereplők a retorikai hatékonyság ás a dialektikai közérthetőség közt manővereznek, amely egy érdekütközést eredményez az egyéni és a közösségi érdekek közt. Annak érdekében, hogy ezt az ütközést fel lehessen oldani a pragma-dialektikai keretben, a beszédaktusok sikerültségi feltételeinek módosítását javaslom, amelyben az egyes résztvevők céljainak nem pusztán arra kell irányulniuk, hogy megértessék és elfogadtassák az álláspontjukat, hanem mindezt olyan módon kell tenniük, hogy figyelembe kell venniük a résztvevők közös érdekét, amely a véleménykülönbség feloldására irányul.

szerző

• 
  Forgács Gábor
  alkalmazott közgazdaságtan
  alapszak

konzulens

• 
  Dr. Zemplén Gábor
  egy. doc., Filozófia és Tudománytörténet Tanszék