Az értelmezés horizontváltásai – Szövegbefogadás a XXI. században
A technológiai újításoknak köszönhetően életvitelünk, így gondolkodási mechanizmusaink is folyamatosan változnak. Ennek egyik fontos tényezője a szövegbefogadás- és értés, amit a multimédiás eszközök használata jelentősen befolyásol. Üzenetekkel zsúfolt világunkban lehetetlen nem olvasni: a könyvek mellett a hirdetések, blogbejegyzések, reklámfeliratok és szórólapok is mind-mind értelmezésre szorulnak. Ennek ellenére gyakori probléma, hogy az emberek egész egyszerűen nem értik, amit olvasnak. A gyermekek és felnőttek szövegértési kompetenciáit vizsgáló rendszeres felmérések (PISA-felmérés és OECD ALL-felmérés) is mutatják, hogy szöveg és befogadó között egyfajta megértési zavar van. Ez azért is probléma, mert az olvasásnak lényegében az összes körülöttünk lévő rendszer megértésének képességét, a világ felfogását kellene jelentenie.
Az olvasással mint befogadó mechanizmussal elsősorban a hermeneutika és a különféle irodalomelméletek foglalkoznak, s a poszt-strukturalista irodalomtudomány mára „szét is szedte” a szövegeket, a szerzőt és befogadót egyaránt. A szakirodalmak általában több, különféle olvasási típust és folyamatot különítenek el, a szórakoztató olvasástól kezdve, a szakszövegeken át, egészen a korrektúra-olvasásig. E mechanizmusokat a tárgyul választott szövegek és az ember környezetében zajló változások is befolyásolják. A „Hogyan olvasunk?” és a „Mit olvasunk?” kérdések magukban hordozzák a kommunikációs formák változásait is. A digitális írásbeliség, a képernyőről történő olvasás és az információáradat új szövegértési stratégiákért kiált. A „felhasználókra” való koncentrálás fontosabb lett, mint a szövegek összes többi aspektusa, éppen ezért meglepő a szövegértési kompetenciák gyengülése.
TDK dolgozatomban az irodalomelmélet által tárgyalt hermeneutikai elméletekre támaszkodva (Jauss, Heidegger, Gadamer, Dilthey stb.) szeretném bemutatni az új olvasási struktúrákat, s próbálom megtalálni a szövegértési problémák gyökerét, hogy hogyan változtak meg a befogadási folyamatok, és milyen síkon értelmezzük ma a szövegeket.
Fenti kérdések egyaránt rendelkeznek kommunikációs (az üzenet megértése, a közvetítőeszközök szerepe), tudománytörténeti (az olvasás ma és régen, az irodalomtudomány releváns változásai, paradigmaváltásai), tudományfilozófiai (hermeneutika) és irodalomelméleti vonatkozásokkal. A témát élőnek és rendkívül fontosnak találom, s úgy gondolom, hogy TDK dolgozatom biztos alapot nyújthat további elméleti és empirikus kutatásoknak egyaránt.
