Sportiroda-hálózat és szabadidősport a felsőoktatásban
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem korábbi és jelenlegi vezetése kiemelten kezeli az egyetemi sportélet kérdését. Mind a vezetés, a Testnevelési Tanszék, és az intézmény alá tartozó sportegyesület fontosnak tartja, hogy a szervezett programok keretein belül a hallgatók megtalálják a számukra megfelelő mozgásformát és annak minőségét, ezek segítségével pedig megismerjék az egészségfejlesztésen illetve -megőrzésen alapuló életmód előnyeit, távolabbról nézve így segítve a társadalom életmódjának egészségtudatosabbá alakítását. Hosszú évek munkájával sikerült olyan helyzetet kialakítani, hogy a Műegyetem polgárai számára adottak a mindennapos sportolás lehetőségei. Az egyetemi tömegsport bázisa egy részletesen kidolgozott program keretein belül jelentősen nőhet – ebbe tartozik a sportiroda-hálózatba csatlakozás, a kötelező rendszeres testnevelés bevezetése, az elérhető sportágak számának növelése, illetve a tömegsport szempontjából kiemelt ágazatok támogatása.
Mindezen erőfeszítések ellenére különböző hallgatói vélemények és a sportirodai dolgozók tapasztalatai alapján arra a megállapításra jutottam, hogy a sportolási lehetőségek és különböző rendezvények híre sok esetben nem jut el a célközönséghez, pedig állítólag mind a hallgatók figyelik a legfontosabb kommunikációs csatornákat, mind a szervezők is használják ezeket.
Ezért tűztem ki célul, hogy megvizsgálom ennek az ellentmondásos helyzetnek az okait, mivel a hallgatók részéről adott az igény a sportolási lehetőségekre, a szervezők részéről pedig adott az indíttatás, hogy ezt készségesen kielégítsék.
A helyzet elemzése során kihasználtam a legnépszerűbb online kommunikációs csatornákat, és kérdőíves adatgyűjtési módszerrel mértem fel a hallgatók sportolással kapcsolatos preferenciáit és a saját intézményükben adott sportolási lehetőségekről illetve az azokat támogató szervezeti felépítésről való ismereteiket. Ezen kívül személyesen beszélgettem hallgatókkal, sportirodai és testnevelés-tanszéki dolgozókkal, továbbá elmélyültem a kapcsolódó szakirodalomban.
A tanulmány legfontosabb megállapítása az lett, hogy hiába adott az átfogó intézményi szervezet, a precízen kidolgozott munkaterv, a modern online kommunikációs csatornák, a rengeteg hirdetőfelület, az aprólékosan kidolgozott, fiatalos reklámok, ezek a hallgatók felé irányuló üzenetek elsősorban csak azokat fogják elérni és megfogni, akik már korábban elmélyültek a sport világában, és ezáltal nyíltak az ezzel kapcsolatos információkra.
