A szinkronúszás helyzete Magyarországon, különös tekintettel az edzéskörülmények és a szponzoráció szerepére
Dolgozatomban a magyarországi szinkronúszó egyesületek jellemzőit, az igazolt versenyzők számát, a hazai és a nemzetközi szintű versenyképessége közötti kapcsolatot vizsgálom. A jellemzők közül kiemelten az edzés körülményekre, a bevételi eloszlásokra, az edzés mennyiségére és jellegére fókuszáltam. A dolgozat megírásához készített kérdőív kitöltését 16 szinkronúszással foglalkozó szakember segítette. A szakvéleményük mind statisztikai adatok, mind szöveges elemzések formájában megjelenik.
A téma megértéséhez elengedhetetlen a sportág történelmének rövid áttekintése nemzetközi és hazai szinten. Ezért, először ismertetem az elmúlt évek legfontosabb eseményeit és a szakirodalmi hátteret. Ezután összevetem a korábbi sportágfejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseket a jelenlegi viszonyokkal, leíró statisztika formájában bemutatva mely pontokban történt fejlődés az elmúlt időszakban.
Részleteibe menően elemzem milyen kapcsolatok fedezhetők fel a bevétel típusa (tagdíjak, szponzorok, önkormányzati támogatás, állami támogatás, egyéb bevételek) és a nemzetközi versenyeken való részvétel, az igazolt versenyzők száma között. Mindemellett a fent említett változókat az válaszadók szakvéleményének - melyet 1-től 5-ig terjedő Likert-skálán adtak meg - függvényében is értékelem. Ezek a válaszok bemutatják a sportág szakértőinek szubjektív értékelését.
A tanulmányt a kérdőív kitöltői által tett sportágfejlesztési javaslatok összegzésével zárom, melyben négy szempont szerint kategorizálom a szakemberek által megfogalmazottakat: edzéssel kapcsolatos megállapítások, edző- és bíróképzésről szóló észrevételek, nemzetközi lehetőségek figyelembevétele és a vezetőedzők és klubvezetők által fontosnak vélt szponzorációs, támogatási és népszerűsítési kérdések.
